Győzelemről nevezett Szűz Mária plébániatemplom

Miserend

H K Sze Cs P Szo V
6:45
7:00
8:30
11:00
16:00
18:30
Fehérek temploma
Regőczi kápolna

2) Felfedezni, hogy korunk emberében is élő az Isten-keresése

       A világban élő keresztények gyakran mondják azt is: az én munkahelyemen, az én iskolámban olyan istentelen emberek élnek, hogy ott nincs esélye a tanúságtételnek. Olykor még lelkipásztorok is reménytelennek vélik korunk misszionálását. Az új evangelizációval foglalkozó szinodus, majd Ferenc pápa írásai választ adnak e reménytelen hangokra!

       Korunk sokszor „bizalmatlanságot és kiábrándulást sugároz az Egyház tanításával szemben. Ennek következtében sok lelkipásztori munkatárs (és sok keresztény) bizonyos kisebbrendűséget érez, amely keresztény identitása elrejtéséhez vezet.”(79)

       A missziós küldetés terén való elbizonytalanodás oka: „megfeledkezünk arról, hogy az evangélium a személyek legmélyebb vágyainak felel meg,[2] hiszen valamennyien arra vagyunk teremtve, amit az evangélium kínál: a Jézussal való barátságra és a testvéri szeretetre. Ha sikerül megfelelően és szépen megmutatni az evangélium lényegét, az üzenet bizonyosan választ ad a szívek legmélyebb kérdéseire.” (165) - „Vegyük észre (– amit a post-szekuláris kort hirdetők is felfedeztek -), hogy napjainkban számtalan jele van az Isten, az élet végső értelme utáni szomjúságnak. Még ha ezek a jelek burkolt vagy negatív formában nyilvánulnak is meg.” (86) – „Amikor a misszionárius Krisztust hirdeti, azzal a meggyőződéssel teszi, hogy nem csupán egyesekben, hanem a népek között is ott él a várakozás, hogy megismerjék az igazságot Istenről, az emberről, a bűntől és haláltól való szabadulás útjáról.” (265) - Ez a hirdetés tehát nem idegen az emberektől, sőt erre várnak: hiszen „válaszol a minden emberi szívben jelen lévő, végtelenre irányuló vágyra.” (165)

[2] Vö. Frankl V.E.: Az ember az értelemre irányuló kereséssel szemben, Bp., Kötet K, 1996; Frankl V.E., Pinchas L.: Istenkeresés és értelemkeresés, Bp., Jel, 2007