3.hét Az életre vezető kapu

Isten emberré lett, és így halandóvá. Erre a földre született, azért, hogy meghaljon.
Az élet értelme ez: úgy élni, mint a búzaszem, amelynek a rendeltetése: meghalni, elrothadni, hogy kikeljen az igazi, örök életre.
Jó, ha ilyen magatartással járjuk a világot, ahol minden nappal idősebbek leszünk, és végül elérkezünk a halálhoz, amely az élet kezdete.
A bennünket érő betegségekben lépcsőfokokat kell látnunk: Isten szeretete készíti ezeket nekünk, hogy feljussunk a csúcsra. Ezek a megpróbáltatások előkészítenek a nagy "próbára". Kis áldozati ostyák vagyunk ilyenkor, még nem a beteljesült felemésztődés állapotában, de útban a végső "Beteljesedett" felé, amely mindannyiunkra vár.
Így halandók vagyunk a legnagyobb Halandóval, azért, hogy vele is támadjunk fel, és megkezdjük azt az életet, amelynek soha sem lesz vége.
Uram, akaratod teljesítése legyen a tömjén, amelyet "életmisénkben" felajánlunk Neked.
Uram, add, hogy vonakodás nélkül siessünk a hamarosan reánk váró cél felé.
Engedd meg, hogy már most mindenünket odaadjuk Neked, nehogy egykor a halál mint tolvaj vegye el tőlünk. Ajánljuk fel Neked legszebb kincsünket úgy, mint az Atya Egyszülöttét, mint Mária a Fiát, mint minden szent az ő művét. Így nem változik majd semmi, amikor hívsz: a halál szinte észrevétlen átmenet lesz, ragyogó egyesülés Veled, halálravált jóságos Isten, aki magadra vetted emberi természetünket, hogy előttünk járj a
halálban és az Életben.