Győzelemről nevezett Szűz Mária plébániatemplom

Miserend

H K Sze Cs P Szo V
6:45
7:00
8:30
11:00
16:00
18:30
Fehérek temploma
Regőczi kápolna

5) Gyakorlati teendők - minden keresztény számára

       a. Az imáról
       Ferenc pápa konkrétan megfogalmazza a teendőket - minden keresztény számára, valamint külön a lelkipásztorok és munkatársak számára is. Az előbbi mondottakkal kapcsolatban kettőt emelünk ki:

       Imáinkat sose csak „elvégezzük”! Kérdezzük meg magunktól: Imáink naponta megújítják-e bennünk az örömöt, és az ebből fakadó küldetéstudatot? Az ima csak akkor élő, ha eljut az élő és jelenlevő Jézusig, Istenig, és az Ő öröméig, s ha feléled bennünk a vágy, hogy továbbadjuk a Fényt.

       „Ha nem érezzük a heves vágyat, hogy továbbadjuk örömhírét, meg kell állnunk az imádságban, és kérni Őt, hogy térjen vissza és ragadjon magával minket. Szükségünk van arra, hogy minden áldott nap könyörögjünk, kérjük kegyelmét, hogy megnyissa hideg szívünket, és felkavarja langyos és felületes életünket. … Milyen édes ott állni egy feszület előtt, vagy térdelni az Oltáriszentség előtt, és egyszerűen csak az ő szeme előtt lenni! Milyen jó engedni, hogy visszatérjen, megérintse létünket, és adjon lendületet, hogy hirdetni tudjuk az Ő új életét! Így végső soron az történik, hogy „amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük” (1Jn 1,3).” (264)

       b. A szentírással való kapcsolatról

       A Szentírást ne csak olvassuk minden nap, hanem szemlélődve olvassuk. Tegyük fel a kérdést: Isten Igéje életet fakaszt-e bennem, felizzítja-e Isten Országának és a küldetésnek örömét?

       „A legjobb motiváció az evangélium hirdetése melletti döntéshez, hogy elidőzünk az evangélium oldalain és szívvel olvassuk azt. Ha így közeledünk hozzá, szépsége elképeszt, s minden alkalommal magával ragad. Ezért sürgősen szert kell tennünk a szemlélődő lélekre, amely lehetővé teszi, hogy mindennap felfedezzük: olyan kincs letéteményesei vagyunk, amely emberibbé tesz, és segít, hogy új életet éljünk. Nem létezik jobb ennél, amit átadhatnánk másoknak.” (264)