A legnagyobb

„...ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet." 1Korintus 13,13

A szeretet győztes hatalom a gyűlölettel, viszálykodással és önzéssel teli világban. El tudja érni azt, amire semmi más nem képes. A szeretet kedvességgel viszonozza a rossz bánásmódot. Sőt, aki szeret, az kegyelmet kér saját gyilkosa számára is. Önzetlenül cselekszik, még ha körülötte mindenki jogainak érvényesítéséért küzd is. Elajándékozza önmagát, amikor már semmi mást nem tud adni.

(Egy indiai ember elefántját hajtotta az utcán, és egy vasrúddal verte, hogy gyorsabban haladjon. Hirtelen kicsúszott a rúd a kezéből, a kövezetre esett. Ekkor az elefánt megfordult, ormányával fölvette a vasrudat, és gazdájának nyújtotta. - Ilyen a szeretet is.)

Az egyik ezópusi mesében fogadást kötött egymással a Nap és a szél, hogy melyikük tudja levétetni egy vándorral a köpenyét. A szél vadul fújt, de minél jobban fújt, a férfi annál szorosabbra fogta össze magán a köpenyt. Azután a Nap sütött le a vándorra, aki hamarosan levetette a köpenyt. A Nap a maga melegével változtatta meg a férfi magatartását. Éppen ilyen a szeretet.

Sir Walter Scott mesélte, hogy egyszer követ dobott egy kóbor kutyára, mégpedig olyan erősen és olyan pontos célzással, hogy a kő eltörte a kutya lábát. Ahogy Scott ott állt, és szemrehányást tett magának, a kutya odasántikált hozzá, és megnyalta a kezét, azt amely a követ hozzávágta. Ilyen a szeretet is.

Stanton dühösen szidta Lincoln amerikai elnököt, és „közönséges ravasz bohócnak, igazi gorillának" nevezte. Azt mondta, hogy ostobák azok, akik Afrikába mennek, hogy gorillát lássanak, amikor Springfieldben is láthatnak egyet. Lincoln azonban „odatartotta a másik arcát is". Kinevezte Stantont hadügyminiszternek, és szilárdan kitartott amellett, hogy erre a posztra ő a legalkalmasabb ember. Amikor később Lincolnt agyonlőtték, Stanton a koporsója mellett állt, sírt, és azt mondta: „Íme, itt fekszik a legnagyobb kormányzó, akit csak valaha látott az ember." Lincoln legyőzte őt azzal, hogy odatartotta a másik arcát is. Ilyen a szeretet.

E. Stanley Jones ezt írta: „Azzal, hogy ellenségünknek odatartjuk a másik arcunkat is, lefegyverezzük őt. Ő arcunkba vág, mi azonban erkölcsi bátorságunk által mintha a szíve közepébe ütnénk, amikor a másik arcunkat is odatartjuk neki. És ezzel az ő ellenségeskedése önmagában omlik össze. Ellenségünk ezáltal eltűnik. A világ annak lábainál fekszik, akinek van hatalma visszaütni, de kinek van ereje arra, hogy ne üssön vissza. Pedig ez a végérvényes hatalom."

Olykor úgy látszik, többet érhet el az ember azzal, ha kemény szavakat mond, ha a „szemet szemért, fogat fogért" elvét gyakorolja, és kiáll jogaiért. De a nagyobb hatalom a szeretet oldalán van, mivel nem mélyíti el az ellenségeskedést, hanem az ellenségből barátot csinál.