A Szentlélek megújít és összetart

  
A pünkösd a nagy ünnepek között az utolsó, de valójában nem különálló ünnep, hiszen húsvét beteljesítője. Amíg karácsony a szeretetünket igényli, húsvét a hitünket, a pünkösd a belső átalakulásunkat, belső megtérésünket, mert ekkor nyitja meg értelmünket és szívünket a Szentlélek Úristen.
Oda jön el, ahol várják és kérik Őt, ahol igent mondanak az Ő közeledésére. Ahogy Szűz Mária igent mondott, úgy kell nekünk is igent mondanunk, és ez az igent mondás egy egészen új világot teremt belénk, megtisztít bennünket az önzésünktől, képesek leszünk az áldozathozatalra.
A Szentlélek megtermi a maga gyümölcseit. Olvassuk el Szent Pál apostolnak a Galatákhoz írott levelét, melyben leírja a Lélek gyümölcseit: türelem, öröm, béke, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás, s mindennek betetőzéseként a szeretet. Ez igazi ajándék, ami maradandó, és átível az üdvösségbe is.
A Szentlélek erőt ad ahhoz, hogy küldetésünkhöz, hivatásunkhoz hűségesek legyünk, mi több, azt örömmel végezzük, azaz: hivatásosan. Hiszen mindenben el tudunk fáradni, fásulni, közömbössé leszünk sok minden iránt, az élet számtalan csalódásai között, s ekkor a Szentlélek jön, megújít bennünket, hogy élethivatásunk, munkánk ne kínzó rabszolgasors legyen, hanem lássuk meg abban, még a legegyszerűbb munkának a végzésében is, az élet szépségét, örömét, értelmét, s ami szebbé tudja tenni a világot.
A Szentlélek az egyház éltető lelke. Az első pünkösd óta vezet, új életet ad. Kívánom, hogy mindannyian megújuljunk a Lélek által, hogy legyen új pünkösd ez a mostani.