Advent - december 18.

 „és hozzám hajolt…”

Csoda, csoda és csoda! Belém lát, megérint, közel jön. Sokan, keresztényként is félnek ettől az intim, bensőséges kapcsolattól. Nem kell azt túlzásba vinni – mondják. Mintha valahogy mindig jobban szeretnénk csinálni a dolgokat, mint ahogy azokat Jézus tette. Majd mi tudjuk, majd mi korlátozzuk, majd mi megadjuk a megfelelő keretet. Különben is, három lépés távolság tartásában jók vagyunk. Pedig Isten másképp gondolta. A golgotai keresztnél nagyobb túlzást nem láttam még. Az a pazarlás, amit Ő művel, ha szeretetről van szó, felülmúlhatatlan. Nem mérlegel, nem számítgat és nem szab határokat. Szeret, odahajol és cselekszik, nem csak beszél. Tetteinek mindig velejárója a változás. Az Ő hozzánk hajolása mindig változtat, alakít, formál.

Ma már nem vagyok az az ember, aki tegnap voltam. Növekedtem, változtam, alakultam, hiszen szelleme formált engem az elmúlt 24 órában is. Lemetszett rólam vadhajtásokat, vagy épp a tegnap még zöld, nyers gyümölcskezdeményeim mára már szüretre érettek.

(Pintér Béla)