Advent - december 3.

Makovei János 

ÖRÖK ÁDVENT


Suhan a perc,
Múlik minden röpke óra.
Ébren emlékezünk
Rosszra, szépre és a jóra.
A múló idő tova-
Tűnő véges útján járunk
Alig vesszük észre
Valamire egyre várunk.

Pedig annyi szín
Köti itt földi figyelmünk
Annyi jel mutatja
Merre kell útra kelnünk.
Annyi kedves hívás
Ébresztgeti ősi álmunk.
Alig vesszük észre
Valamire egyre várunk.

Fürge lábunk már
Gyakran görcsbe fáradt.
Szívünk vágya
Mind, mind szerteáradt.
Üresen, szegényen
Tétován meg-megállunk
És remegő szívvel
Rád Uram tovább várunk.

Jöjj, ó jöjj el Te
Drága, isteni gyermek.
Úr és nagy Király,
Hozz vigaszt a szíveknek
Hadd zengjünk
Hálaimát a földön itt lent
Hogy égi módon
Teljesült e földi ádvent.