Advent 1. hete - péntek

 
Istent követve a sötétségbe

„Ő nyilatkoztatja ki a mélységes és elrejtett titkokat, tudja azt, ami a sötétben történik, és a
világosság nála van.” (Dán 2,22)

Az ember életének minden pillanata, minden eseménye elindít valamit a lelkében. Ha
városban élsz, gépek közt dolgozol, metrón utazol, olyan vendéglőben étkezel, ahol a rádió
állandóan árasztja az álhíreket, az étel egészségtelen, a körülötted élők megnyilvánulásai
unalommal mérgezik a szíved, ne legyél türelmetlen, tekintsd Isten szeretetének és a
magányosság lelkedbe ültetett magjának.
Ha mindezek ellenérzést váltanak ki belőled, vágyni fogsz az elmélkedés csendjére.
Közben őrizd meg együttérzésedet azok iránt, akik elfelejtették a magány fogalmát. Te
legalább tudod, hogy a magány létezik: béke, öröm forrása. Neked még van reményed erre az
örömre, de amazoknak már a remény sem létezik.
Amikor Isten bevezet a sötétségbe, ahol elmélkedhetsz, nem merülhetsz bele akaratod
hamis ígéreteibe. Önelégültséged és ítélőképességed csalhatatlanságának érzése sose fog
teljesen félrevezetni. Rosszul fogod érezni magad, émelygés fog kerülgetni, és mély sebet
kell vágnod magadon, hogy a méreg eltávozzon belőled.

Thomas Merton