Advent 2. hete - szombat

Szűzanya: ablak Isten misztériumára

„Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a
sötétség azt nem fogta föl.” (Jn 1,4–5)

A katolikusok Mária-tiszteletének valódi jelentőségét a megtestesülés fényében látjuk. Az
egyház hite szerint, aki a legközelebb állt Jézushoz ebben a misztériumban, az részesedik
benne a legjobban.
Szűz Mária ment volt minden önzéstől és bűntől, olyan tiszta volt, mint az ablaküveg,
melynek egyetlen feladata a Nap fényének átengedése. Ha örömmel tölt el a fény, közvetve a
tiszta ablakot dicsérjük. Természetesen azt is mondhatnánk, hogy az ablak nem is szükséges.
Ez igaz. Mégis, amikor az Isten Fia feladja fenséges hatalmát, gyermekké lesz, és egy emberi
anya szerető gondoskodására bízza magát, bizonyos értelemben újra Máriára irányítja
figyelmünket.
A Fény az ablakra akar emlékeztetni minket, mert hálás a Szűzanyának, és mert
végtelenül gyengéd szeretetet érez iránta. Óriási kegyelem és kiváltság számunkra, ha
megkér, hogy osztozzunk ebben a szeretetben. Ennek a kiváltságnak az egyik legfontosabb
vetülete, hogy megérezteti velünk Isten szeretetének és teremtményei iránti tiszteletének
misztériumát.

Thomas Merton