Bevezető

“A világnak az evangéliumra van szüksége. Egyetlen igéje is meg tudná változtatni a világot."

Az Isten igéje, az élet igéje

Benne élsz a világban, körülvesznek a napi elfoglaltságok, feladatok, félelmek. Mégis mindezek ellenére, el lehet jutni egy sokkal mélyebb Istenkapcsolatra. Olyanra, amelyből öröm fakad, és amiből erőt nyersz, ami nem kínos kötelességekből áll, hanem csupa életből, ami által minden feladatod és kapcsolatod, félelmeid és fájdalmaid megváltoznak. Erre a mélyebb Istenkapcsolatra szeretne elvezetni téged ez a „szeminárium”. Hozz döntést, hogy minden nap imádkozol és olvasod a napi igéket. Ha nem döntötted el a napi imát és Szentírásolvasást, akkor lelkileg nem tudsz előrehaladni. És akkor ne csodálkozz, ha nem tudsz győzni a kísértések ellen. Nyisd meg a szívedet ezekben a hetekben. Meg fogod tapasztalni, hogy az életed tele lesz kicsi és nagy csodákkal.

Az ima, mint találkozás Istennel

Az ember akkor kezd el először imádkozni, amikor ráébred arra, hogy valami hiányzik neki: az érték, a beteljesedés, a tökéletesség – Isten. Azt a felismerést, hogy életünkből hiányzik a lényeg, el lehet fojtani borban, rádióban, moziban, ágyban, munkában, mámorban, szenzációkban, vagy el lehet felejteni a lármában. De ha valaki szereti a valóságot és az igazságot, akkor elindul Isten keresésére, aki lényével betölti érzékeinket és értelmünket. Számtalan ember évtizedekig él, mire megtalálja az Istenhez vezető utat. Aki nem indul el keresni az Ő személyes Istenhez vezető útját, előbb utóbb elfojtja magában az Isten utáni vágyat. Isten-pótlékokon fog élni: Az Istenhez vezető útra való rátalálás hallatlan erőt ad az embernek. Az Istennel való első találkozás mélyen behatol a szívünk belsejébe és megváltoztat bennünket. Olyan mélyen bevésődik szívünkbe, hogy soha nem tudjuk elfelejteni. Isten által meg lettünk jelölve. A Vele való találkozás meggyorsítja előbbre haladásunkat. Ettől kezdve az ember szorgalmasan és sietve keresi Istent, mivel megerősödött reménye. Csupán egy valami hiányzik: hogy Isten állandóan vele legyen otthonában, mindennapi munkájában, élete kertjében, vagyis mindenütt.

Hogyan éljük az igét?

A szentírás ismételten visszatérő gondolata az, hogy Isten igéje nem elméleti tanítás, hanem az élet igéje. Az élet igéje nemcsak azért, mert folytonosan életre váltandó feladat, hanem még inkább azért, mert az igéből élő ember részese az Életnek, Isten élő Igéje testesül meg benne. Az igének, amelyet Krisztus, a Magvető elvet, százszorosan termést kell hoznia életünkben, mert ha csak hallgatjuk az igét, de tettekre nem váltjuk, olyanok vagyunk, mint az az ember, aki homokra építette házát (Mt 7,24-27).

a) Hogyan kezdjük? A reggeli imában elmélkedjük át, hogy ez az ige, hogyan lesz „nagyszerű lámpás lábam elé” a nap különböző helyzeteiben, sajátosan a nehézségekben. Ha kicsit mélyebben átgondoljuk a választott igét, látjuk, hogy majdnem minden ige képes életem minden cselekedetéhez fényt adni – az Istennel való egyesülésre (a Vele egyesült cselekvésre) hívni. Napi megállásainkban, egy-egy cselekedet előtt vagy imaközben igyekezzünk átgondolni: vajon ez az ige most mit jelent számomra, milyen fényt ad következő órámhoz, cselekedetemhez?

b) Mi az új mindebben? Valaki azt mondhatja: én rendes keresztény vagyok, az evangélium alapján élek: mi újat mondanak nekem a mondottak: Tégy minden nap valami többet, mint amit szoktál! Tégy minden nap valamit külön szeretettel és szeretetből. (Ha a cserkész-parancsok között is szerepel, hogy minden nap tégy legalább egyszer jót, ez is azt jelenti: tégy valami „több” jót, mint szoktál!). Sokszor közepessé váló kereszténységüknek tüzet adhat egy ilyen elhatározás – és az erre motiváló indítások.- Az ige-élésének fontos „próba”- kérdése: mit tettél ma (valami többet, mint szoktál), az ige indítására?
Mit tettél Isten iránti szeretetből, s mit tettél a felebarát iránti szeretetből? Ez összefügg az elhatározás konkrétságával is. „Legyetek megvalósítói az igének, ne csak hallgatói!” (Jk 1,22).

c) Hogyan gyakorolhatjuk magunkat az Ige élésében ?- Először annyit határozzunk el, hogy minden nap (pl. a reggeli imában) törekszünk átimádkozni, hogy az adott ige ma hogyan alakíthatja át életünket – Az elhatározás legyen konkrét (ne általános), pozitív (nem azt határozzuk el, hogy mit nem teszek);

d) Tapasztalat megosztás – Egyrészt elmondjuk, hogy Isten igéje (maga a Lélek) milyen tettre indított. Mit tettem az Ige szellemében, az Ige indítására? Mit tettem a felebarát iránti szeretetben? Hol találkoztam Istennel azáltal, hogy Neki tettem valamit – az Ige indítására?- Nem válhat ez öndicséretté? – Ha helyesen alakul a beszélgetés: akkor Isten-dicséretté, hálaadássá válik. Hálaadássá azért, hogy Isten, és az Ő igéje, működött bennünk; pl. oly módon, hogy hívott, ne csak hallgatója legyünk, hanem tettekre váltója. Arról teszünk tanúságot, hogy Isten igéje élő-cselekvő! És szól bennünk, és irányít. – Tapasztalatunkat más(ok) számára ajándékként mondjuk el: tehát azt mondjuk el, amiről úgy érezzük, hogy most az ő számára ajándék, biztatás (és ne mondjuk el azt, ami nem ajándék számára). Általában akkor lesz leginkább ajándék a tapasztalatunk, ha nemcsak nagy (kegyelmi) sikereimet mondjuk el, hanem említem botladozásainkat és újrakezdésünket (az elesésből való felkelést), mert ez biztosan közel áll a legtöbbekhez (és a legközelebb áll a valósághoz is).- A tapasztalatokban elmondhatjuk azt is, ha az igéből fakadó cselekedet önmagunkban vagy másban valamilyen isteni gyümölcsöt termett. Ez is hálaadás Istennek, azért mert a szeretet, amelyet (az ige indítására) mi közvetítettünk mások felé, gyümölcsöt hozott. És ezt különös hálaadással mondhatjuk el: mert tudjuk – hogy az igazi cselekvő maga Isten.

Néhány szempont a szemináriumhoz:

1. Keress egy csendes helyet lakásodban, ahol hosszabb időt (legalább 15 percet) tölthetsz el háborítatlanul, csendes imában.

2. Válassz ki egy olyan időpontot – lehetőleg mindig ugyanazt – amely leginkább alkalmas a belső imára.

3. Helyezd magad kényelembe és próbálj lazítani úgy testileg, mint lelkileg. A mindennapok nyomasztó terheit vesd ki a fejedből – bízd ezeket az Úrra, hogy Ő törődjön velük és akkor szabad leszel tőlük.

4. Próbálj meg egészen arra figyelni, hogy most az Atya, Jézus és a Szentlélek jelenlétében vagy. Talán segíthet, ha becsukod a szemed és magad elé képzeled az égő csipkebokrot, amint Mózes előtt lobog. (Meg lehet gyújtani egy gyertyát, vagy egy szentképet magad elé tenni!) Vagy azt is elképzelheted, amint Jézus meggyógyít egy beteget, vagy ahogy a kereszten függ; vagy ahogy vándorol a tanítványokkal, vagy a csónakban ül és tanít. Vagy éld át bensőleg, hogy a Szentlélek feletted lebeg szelíd szárnycsapásokkal. A leglényegesebb az, hogy elcsendesedj és tudatossá váljon benned: most Isten jelenlétében vagy.

5. Amikor az isteni jelenlét egészen betölti tudatodat, kezdd el Istent dicsérni, Neki hálát adni és Őt magasztalni. Engedd, hogy Isten szeretete egészen kiáradjon a szívedben, és ajándékozd meg Őt a Te szereteteddel, mint egy kis viszont ajándékkal. Ezután olvasd el a Szentírás üzenetét, amely arra a napra van adva. Olvasd el többször és engedd, hogy a szavak beléd vésődjenek és a szívedben gyökeret eresszenek. A szavakat úgy tekintsd, mintha Isten személyesen Neked mondaná őket. Fontold meg azokat a szívedben, ahogy a Szűzanya tette (Lk 2,19). Ha a szentírási szöveg valamelyik evangéliumból való, képzeld el magadnak azt a jelenetet, amelyet olvastál, menj bele a jelenetbe és éld át „magadon”, amit Jézus ott mond és tesz. Ne akarj nagy gondolatokat kiagyalni, mert itt nem a „fej” a döntő. Engedd meg az Úrnak, hogy szívedben munkálkodjon. Ott fogod megtapasztalni a jelenlétéből áradó békét és erőt.

6. Az imádságot egyszerű beszélgetéssel is befejezheted Jézussal (vagy az Atyával). Talán az is jó lenne, ha rövid közbenjáró imát mondanál családodért, kollégáidért, az egyházért, papokért, imaközösséged tagjaiért, stb.

7. Végül zárd imádat egy Miatyánkkal, dicsőséggel vagy egyszerűen egy keresztvetéssel. A nap folyamán emlékezz vissza a Szentírás szavaira, amelyeket átimádkoztál, és meríts belőlük erőt és örömet. Van, akinek hasznos lehet, ha lelki naplót vezet, ahová feljegyzi röviden élményeit, és mindazokat, melyeket mindennapi imái során kap az Úrtól. Isten szeretne Neked egy új, beteljesült életet ajándékozni. Ne félj kinyitni a szívedet az Ő isteni szeretetének csodái előtt.