December 26.

"Pál apostol írja a korinthusi gyülekezetnek: „mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” 
Egyszeregy király beszélgetett egy pásztorral, és azt kérdezte tőle: Mit csinál az Isten? Azt mondta a pásztor: Jöjj, cseréljünk ruhát, légy te pásztor, és én leszek a király. Ez lehetetlen, mondta a király. Látod - mondta a pásztor - ezt teszi az Isten! Ruhát cserélt velünk. Felvette magára a mi testünket, életünket.

Nagyon találó volt a pásztornak ez a példázata. Isten azt tette, amit mi sohasem tudnánk megtenni. Jézus maga önként zárta be magát abba a szűkösségbe és szegénységbe, amit az emberlét jelentett.Neki angyalok szolgáltak, tizenkét sereg angyalt kérhetett volna az Atyától, de Jézus lemondott ezekről. Úgy ment Keresztelő Jánoshoz megkeresztelkedni, mint egy a bűnösök közül. Két gonosztevő között feszítették meg. Testét és vérét értünk adta. Ez Krisztus szegénysége. Jézus az életét adta át nekünk. Felvehetjük életét, mint egy új ruhát. Azt a tágas, gazdag, isteni életet adta át, ami az övé volt.

„A lelkemet teszem ki érte” szoktuk mondani, amikor szeretnénk valakinek sokat adni. Aztán rájövünk, hogy nem tudjuk ezt megtenni. De, ami embereknél lehetetlen, az lehetséges Istennél. Jézus gazdagságát, mivel ezt értünk levetette, nekünk adta, szívünkbe rejtette és boldoggá tett benne minket. Hogyan lehet ezt megköszönni? Amikor ezeket a szavakat írta Pál, akkor a jeruzsálemi gyülekezetnek gyűjtött. Kért a korinthusiaktól Jézus királyi adományára hivatkozva. Jézus ajándékára ugyanis egyetlen módon lehet válaszolni: továbbadni. „Légy a másik ember Krisztusa!” Ez a karácsony következménye a mindennapokban. Életünk igazi értelme nem abban van, amit megszereztünk, hanem abban, amit másoknak adtunk. Ez nem kivételes keresztyének lehetősége, hanem mindenkié, aki Krisztus gazdagságából él."

(Balázs Pál)