December 31.

 
Tóth Evelin:
Köszönöm Istenem

Köszönöm Istenem, hogy esélyt adtál nekem,
Hogy testet öltve zenghetem Néked énekem.

Köszönöm Istenem, hogy adtad mellém Édesanyám és Édesapám,
Hogy legyen, ki e földi zűrzavarban vigyáz reám.

Köszönöm Istenem, hogy adtál mellém egy testvért,
Hogy számíthassak valakire, mikor halk hangom kiált egy segítő kézért.

Köszönöm Istenem, hogy mellém terelted felebarátim,
Hogy legyenek mellettem angyalok, kik elfogadják erényeim, hibáim.

Köszönöm Istenem, hogy adtál nekem szívet,
Hogy érezhessem, milyen nagy a Te szereted.

Köszönöm Istenem, hogy adtál nékem boldog pillanatokat,
Hogy örülhessek az életemnek, és nagy erővel alakíthassam azt.

Köszönöm Istenem, hogy megajándékoztál a remény létével,
Hogy mikor már úgy vagyok, mint haldokló lélek, akkor feltöltődhessek fénnyel.

Köszönöm Istenem, a sok jóakaratot, melyet belém ültettél,
Hogy a Világnak lehessek egy kicsiny gyertyafény.

Köszönöm Istenem, ha meglepő is, a negatívumokat,
Az elém gördített akadályokkal teli rossz pillanatokat.

Köszönöm Istenem, hogy tanulságként megkaptam a csalódást,
Hogy balga ésszel soha, de soha ne kövessek el hasonló hibát.

Köszönöm Istenem, hogy nekem adtad a könnyeket,
Hogy mint záporeső mossa el, mi rossz nekem vagy Neked.

Köszönöm Istenem, hogy kezem fogod, s nem engeded,
Hogy mikor bajba kerülök, s szorít a hurok, érezzem jelenlétedet.

Köszönöm Istenem, hogy lábad nyoma, lábam nyomának társa,
Hogy mikor elhagy, ki halandó, ne legyek oly árva.

Köszönöm Istenem, köszönöm, s kérlek,
Hogy segíts nekem, hogy Neked tetsző életet éljek.

Köszönöm. Ámen.