És az ember?

Ha repülőgépen elrepülsz Róma felett, és részletesen szemügyre veszed csodálatos épületeit, szíved repes az örömtől és a büszkeségtől, hogy a föld fia, sőt az Örök Városnak polgára vagy.
De olykor különös érzés vesz rajtad erőt, ha ezeket a híres emlékműveket fentről olyan kicsinyeknek látod. Csak nehezen fedezed föl a Szent Péter bazilikát, a Kolosszeumot, a Trinita dei Montit, az Ara Coelit ... és az ember? Nem is látod Legfeljebb hangyaként beleképzelheted a mikroszkopikusan piciny kis autókba, amelyek az utcákon mozognak.
Még jobban megrendülsz, ha a hallatlan világűrtervekre, a holdutazásra, a jövő asztronautáira gondolsz.
És az ember?
Aléltság érzése fog el. Mi vagy te? És kik ezek a te nyomorúságos testvéreid, akik az idő egy pillanatában élnek, a tér egy parányi kis darabjába zárva. De ilyenkor, ha keresztény vagy, egy gondolat jön segítségedre. Istenien emberi gondolat, csupa gyöngédség és vigasztalás: egyensúlyba hozza életedet és kiment a zavarból. Az emberré lett Végtelen édes képe ez: Jézus, aki akkora, mint te, egy olyan város utcáin jár-kel, mint a tied, és aki talán fiatalabb korban halt meg, mint te.
És benne, és csakis Őáltala a mérhetetlen mindenség királyának érzed magad, mely körülvesz téged, és te uralkodsz rajta a legmagasabb csúcsról, a szellem csúcsáról.