És ha Isten hallgat?

"Mikor azért meghallotta, hogy beteg, akkor két napig maradt azon a helyen, ahol volt" (Jn 11,6).

Rád bízta-e már Isten a hallgatását? - hallgatásának mély jelentõsége van. Gondolj a teljes hallgatás napjaira a betániai otthonban! Vannak-e a te életedben is ilyen napok? Megbízhat-e Isten benned, vagy még mindig látható feleletre vársz? Isten megadja neked azokat az áldásokat, amiket kérsz, ha nem akarsz azok nélkül tovább menni, de hallgatása annak a jele, hogy csodálatosan meg akarja magát értetni veled. - Gyászban jársz Isten elõtt, amiért nem kaptál hallható feleletet? Meg fogod látni, hogy Isten a legbensõségesebb bizalomban részesített - teljes hallgatásával. Ez nem a reménytelenség, hanem az öröm csendje, mert Õ látta, hogy már nagyobb kijelentést is el tudsz hordozni. Ha Isten csendet adott neked, dicsõítsd Õt; bele akar kapcsolni téged céljai nagy hajtómûvébe. Isten felségjoga a felelet idõpontját megállapítani. Az idõ Istennél nem számít. Valamikor ezt mondtad: "Kértem Istentõl kenyeret és követ adott." Nem így van, és ma már látod, hogy odaadta neked az élet kenyerét.

Csodálatos Isten hallgatásában az, hogy az Õ csendessége beléd hatol és teljes bizalmat teremt benned: "Tudom, hogy Isten meghallgatott." A hallgatása bizonyítja! Amíg azt képzeled, hogy Isten akkor áld meg téged, ha válaszol imádságodra, Õ meg is teszi, de addig nem adja meg neked a hallgatás kegyelmét. Ha Jézus Krisztus elvezethet már téged annak a megértésére, hogy az imádság az Atya dicsõítéséért van, akkor a vele való bizalmas viszonynak elsõ jele - a csend.