“Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten királyságát” (Jn 3,3).

Néha frissek vagyunk az imaórára, de nem vagyunk frissek a cipőtisztításra. A Szent Lélektől való újjászületés félreismerhetetlenül Isten műve; olyan titokzatos, mint a szél fúvása és olyan meglepő, mint Isten maga. Nem tudjuk, hol kezdődik, el van rejtve személyes életünk mélységeiben. A felülről születés örökké tartó, szakadatlan és folytonos kezdet: állandó frissesség a gondolkozásunkban, beszédünkben és életünkben: Isten életéből fakadó folytonos meglepetés. A bágyadtság arra mutat, hogy kikapcsolódtunk az Istennel való közösségből. A bágyadtság első jele az ilyen beszéd: “Ezt a munkát most kell elvégeznem, különben sohasem lesz meg.” Az újjászületés frissessége van-e bennünk ebben a pillanatban, vagy fáradtan törjük a fejünket azon, hogy mit is csináljunk? A frissesség nem az engedelmesség gyümölcse, hanem a Szent Szellemé; az engedelmesség csak megőriz a világosságban, mint ahogyan Isten is a világosságban van.

Féltve őrizd Istennel való közösségedet! Jézus Krisztus azért imádkozott, “…hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk” (Jn 17,11) – semmi se legyen köztünk és közte. Életed legyen mindig nyitva Krisztus előtt; ne alakoskodj előtte! Nem táplálkozik-e az életed más forrásból is, nemcsak Istenből? Ha rajta kívül bármi mástól függsz, észre sem veszed, amikor Ő eltávolodik tőled.
A Léektől újjászületni sokkal többet jelent, mint amit mi általában értünk rajta. Új látást kapunk tőle, és mert szakadatlanul Isten élete táplál, minden eshetőségre felkészülten frissek maradunk.