Ki a keresztény

Az keresztény, aki szeret.
Azok keresztények, akik szeretik egymást.
A keresztény szegény, szegénynek kell lennie, még akkor is, ha Isten – éppen mert „szegény” – mindennek a százszorosával ajándékozta is meg: testvérekkel, házakkal, mindenféle javakkal, amelyeket ő szétosztogat, vagy megoszt másokkal.

A keresztény tiszta, szereti a keresztet, a túlvilági életért él. Imádkozik, s mind bensőségesebben egyesül Istennel; nem ítél, irgalmas, türelmes szelíd, békét teremt, a világosság hordozója, átjárja kovászként a társadalmat, mindeneknek ízt ad.
Életének középpontja Krisztus; ugyanígy testvéreié is.
Élete üldöztetés és hódítás.
Lélekben átöleli az egész emberiséget.
Szűkebb családja az Egyház, a tágabb az egész földkerekséget magában foglalja. A keresztény egységben van mindazokkal a testvérekkel, akik a szenvedő és diadalmas Egyházban éltek vagy élnek.
És máris egynek érzi magát mindazokkal, akik majd élni fognak.
Nem saját, hanem Krisztus dicsőségéért él. Lelkileg Mária házában lakik, az Édesanya számtalan többi gyermekével együtt.
Szereti a pápát, hallgat rá és engedelmeskedik neki. Nagy tisztelettel néz a püspökökre, akiknek atyai pártfogása alatt nyugodtan él.

A keresztény az Úr testével táplálkozik, a bűnbánat szentségében tisztára mossa magát bűneitől, felfogja a keresztség értelmét és gyümölcsözteti a bérmálást, nagyra becsüli a házasságot és a családot, és tiszteli az arra hivatottakat, magasztalja Istent a Neki szenteltekért és csodálja őket, bármilyen rendhez vagy szerzetes közösséghez tartozzanak is.
Mélyen megértette a tanító Egyház jelentőségét. És mert Isten értelmet adott neki, megérti milyen kiválasztott az, akit Ő a szentségek kiosztására hívott meg a világban.

A keresztény tehát az élő evangélium, ő a megvalósult Jó hír.

(Chiara Lubich)