Győzelemről nevezett Szűz Mária plébániatemplom

Miserend

H K Sze Cs P Szo V
6:45
7:00
8:30
11:00
16:00
18:30
Fehérek temploma
Regőczi kápolna

Mária

Milyen szép az Édesanya állandó összeszedettségében, ahogy az evangélium bemutatja: "Megőrizte és szívében forgatta mindezeket a szavakat" (Lk 2,51). Ennek a teli csendnek varázsa van a szerető lélekre.

Hogyan tudnék én Máriaként élni, az ő misztikus csendjében, mikor a mi hivatásunk sokszor az, hogy beszéddel hirdessük az evangéliumot, mikor a mi feladatunk, hogy mindenütt jelen legyünk, a palotákban, a kunyhókban, az éttermekben, az utcán, az iskolákban, mindenütt?

Az Édesanya is beszélt. Adta Jézust. Soha senki sem volt a világon nagyobb apostol. Soha senkinek sem volt olyan szava, mint Neki, aki az Igét adta.

Édesanyánk valóban és méltán az Apostolok Királynője.
És ő hallgatott. Hallgatott, mert ketten egyszerre nem beszélhettek. A szó mindig a csendre támaszkodik, mint a festmény a háttérre

Hallgatott, mert teremtmény. Mert a semmi nem beszél. De erre a semmire támaszkodva Jézus beszélt: kimondta önmagát. Isten, a Teremtő és Minden, beszélt a teremtmény semmiségéből.

Hogyan éljem hát Máriát, hogyan járja át életemet illatával az ő varázsa?
Úgy, hogy elhallgattatom magamban a teremtményt, és ebből a csendből hagyom beszélni az Úr Lelkét.

Így élem Máriát és így élem Jézust. Élem Jézust Máriában. Élem Jézust, amikor élem Máriát.