Megmaradni a szeretetben

"Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben" (Jn 15,10).

Ezt a kettõt, az engedelmességet és a Jézus Krisztus szeretetében való megmaradást, nem lehet elválasztani egymástól. Csak Krisztusnak engedelmeskedõ élettel bizonyíthatjuk, hogy szeretetközösségben vagyunk vele. Engedelmeskednünk kell az Úrnak, ha érezni akarjuk szeretete melegét. Ha bûnben élünk, nem élhetünk szeretetben. Istennek tetszõ szent élet híjával nem lehetünk kedvesek az Úrnak. Aki nem törõdik a megszentelõdéssel, mit sem tud Krisztus szeretetérõl.

Az Úr szeretetének tudatos megtapasztalása valami igen finom mûszerhez hasonló. Sokkal érzékenyebb a bûnre és a kegyelemre, mint a hõmérõ higanyszála a melegre és a hidegre. Ha szelídek vagyunk és ügyelünk arra, hogy gondolatainkkal, szavunkkal és életünkkel az Urat dicsõítsük, akkor Õ szeretetének számtalan jelével áraszt el minket. Ha pedig meg akarunk maradni ebben a szeretetben, meg kell maradnunk a megszentelõdés útján. Nem rejti el arcát elõlünk, ha mi nem rejtõzünk el elõle. A napunkat elsötétítõ felhõt a bûn támasztja, de ha éberek és engedelmesek vagyunk, és teljesen Istennek szenteljük magunkat, akkor világosságban járhatunk, mert Isten világosság, és akkor megmaradhatunk Krisztus szeretetében, amiképpen Krisztus is megmarad Atyja szeretetében. Ez tehát egy vigasztaló ígéret, amely azonban komoly feltételhez van kötve.

Uram, add, hogy figyeljek erre a "ha" szócskára, mint valami kulcsra, amellyel az ígéret megvalósul számomra!