Milyen szép az édesanya

Milyen szép az Édesanya állandó összeszedettségében, ahogy az evangélium bemutatja: "Megőrizte és szívében forgatta mindezeket a szavakat" (Lk 2,51). Ennek a teli csendnek varázsa van a szerető lélekre.
Hogyan tudnék én Máriaként élni, az ő misztikus csendjében, mikor a mi hivatásunk sokszor az, hogy beszéddel hirdessük az evangéliumot, mikor a mi feladatunk, hogy mindenütt jelen legyünk, a palotákban, a kunyhókban, az éttermekben, az utcán, az iskolákban, mindenütt?
Az Édesanya is beszélt. Adta Jézust. Soha senki sem volt a világon nagyobb apostol. Soha senkinek sem volt olyan szava, mint Neki, aki az Igét adta.
Édesanyánk valóban és méltán az Apostolok Királynője.
És ő hallgatott. Hallgatott, mert ketten egyszerre nem beszélhettek. A szó mindig a csendre támaszkodik, mint a festmény a háttérre
Hallgatott, mert teremtmény. Mert a semmi nem beszél. De erre a semmire támaszkodva Jézus beszélt: kimondta önmagát. Isten, a Teremtő és Minden, beszélt a teremtmény semmiségéből.
Hogyan éljem hát Máriát, hogyan járja át életemet illatával az ő varázsa?
Úgy, hogy elhallgattatom magamban a teremtményt, és ebből a csendből hagyom beszélni az Úr Lelkét.
Így élem Máriát és így élem Jézust. Élem Jézust Máriában. Élem Jézust, amikor élem Máriát.