Nagyböjt 12.

 Az ember vágyódása Istenhez. Jézus sok időt töltött az Atyával való egységben, imádsággal. A mai evangéliumban is arról olvasunk, hogy szokásához híven is felment a hegyre imádkozni. Az embernek a hozzáállása mutatja meg azt az akaratát, hogy az Atyával egységben éljen. Valami nagyon különleges lehetett abban, ahogyan Jézus imádkozott, hiszen a tanítványai arra kérték, hogy tanítsa őket is. Ők is olyan közelségben akartak lenni az Atyával, mint Jézus. Én is őszintén keresem a módját, hogy bensőséges kapcsolatom legyen Jézussal? Bízom abban, hogy ha teljes szívemmel keresem Istent, meg fogom találni Őt? Számára nagy öröm, ha hozzá fordulunk gyermeki imáinkkal.

Az imádság hegyén. A "szent hegy" képe sok helyen megjelenik a Szentírásban, Ábrahámtól Mózesig, és Jézus nyilvános működése során is többször találkozunk vele. A hegy ilyenkor egy olyan helyszínt jelképez, melyen Isten arcát keressük az imában. Az imádság a mi utunk erre a szent hegyre, ahol Istennel találkozhatunk. Készen állok az útra, tudva, hogy nehézségekkel lesz tele? "Úgy imádkozunk, ahogy élünk, mert úgy élünk, ahogy imádkozunk." (KEK 2725)
Készen állok arra, hogy nap, mint nap elinduljak a hegynek, mindig magasabbra az imádságban?

A hegymászás eszközei. Minden jó hegymászó felszereli magát az útra, mely a hegyre vezeti őt. Nekünk is megvannak az eszközeink az imádsághoz. Először is az evangélium, mely megmutatja nekünk Jézust. Másrészt segítenek a szentségek, különösen a bűnbánat szentsége és az Eucharisztia. A gyónás által megtapasztaljuk Isten szeretetteljes kegyelmét, mely visszaemel a vele való gyermeki kapcsolatba. Az Oltáriszentségben magát a Szeretetet, Jézus Krisztust kapjuk meg, akivel ebben a szentségben egyesülhetünk.

(P. Christopher Scroggin - Regnum Christi Mozgalom)