napi gondok

"Ragasszatok mellé..." (2Pt 1,5).

Részesévé lettél az isteni természetnek - mondja Péter -, most tehát egész figyelmedet összpontosítsd és alakíts ki magadban helyes szokásokat, minden szorgalmadat és figyelmedet összeszedve. Mindazt hozzá kell "ragasztanunk" szokásainkhoz, ami a jellemhez tartozik. Egy ember sem születik úgy, mint kész jellem, akár természetes, akár szellemi-lelki születésről legyen is szó: a jellemet formálni kell. Nem születtünk szokásokkal: ki kell alakítanunk a szokásokat az új élet alapján, amit Isten helyezett belénk. Ne gondoljuk, hogy kivilágított díszpéldánnyá kell lennünk, legyünk a hétköznapi élet közönséges emberei, akiken mégis ott ragyog Isten kegyelme. Jellemünket a hétköznapi robotmunka próbálja meg. A szellemi életben komoly akadály, hogy nagy dolgokat szeretnénk tenni. "Jézus fogott egy kendőt és elkezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,4-5).

Vannak idők, amikor nincsenek ragyogó és izgató élmények, hanem csak a naponkénti egyforma munka taposómalma.
A megszokott munkát Isten arra használja fel, hogy ihletettségünk időszakai közben megpihentessen minket. Ne várd, hogy Isten mindig felemelő pillanatokban részesítsen, de tanulj meg lélekölő munka közben is Isten erejéből élni.

Ez a hozzá "ragasztás", ez a nehéz. Azt mondjuk, mi nem várjuk Istentől, hogy a kényelem virágágyain vigyen be az üdvösségbe, mégis úgy teszünk, mintha ezt várnánk. A legparányibb dolog, amiben engedelmeskedem, Isten kegyelmének egész mindenható erejét hordozza. Ha teljesítem kötelességemet - nem magáért a kötelességért, hanem azért, mert hiszem, hogy Isten kormányozza körülményeimet, akkor engedelmességemben Isten egész kegyelme az enyém a váltság alapján.