Győzelemről nevezett Szűz Mária plébániatemplom

Miserend

H K Sze Cs P Szo V
6:45
7:00
8:30
11:00
16:00
18:30
Fehérek temploma
Regőczi kápolna

Rókus kápolna


1740-ben a fél évig tartó pestis járvány a váci lakosság tizedét pusztította el. 385-en haltak meg. Egy év múlva Althann Mihály Károly püspök emeltetett kápolnát a betegek védőszentje, Szent Rókusnak ajánlva, közadakozásból. A karéjos alaprajzú kápolna két mellékoltára a Boldogságos Szűz és Szent Dizmás tiszteletére állíttatott. A harang 1792-ből való. Oltárai mellett, melyeket két-két faszobor díszít, szép kovácsoltvas kapuja is korabeli.

Búcsúja a város fogadalmi ünnepe 1744 óta, a járványok távoltartásáért ajánlják fel minden év augusztus 16-án. Az ünnepnapon a lakosságnak munkát végezni tilos, a Szent Rókus kápolnához körmenetet tartanak, ahol szentbeszéd és ünnepilyes szentmise hangzik el.
Az új fogadalom, melyet a városi tanács kérésére gróf Althann Mihály Károly püspök hirdetett ki, örökidőkre szól.
Ennek előzménye: „Már 1741. évben a lakosság fogadalmat tett, hogy minden szombat délutánján a szolgai munkától tartózkodni fog és különféle ájtatosságokkal üli meg; de ezen fogadás egyházi megerősítést nem nyert, és nem is igen tartották meg…”

A kápolnában temették el egy időben -székesegyházi temetkezőhely híján- a felszentelt püspököket, így az egyik Althann és Forgách püspököt is. Földi maradványaikat az 1800-as évek elején vitték át az új székesegyház altemplomába. A kápolna körül a múlt század elejéig működött egy temető, amit 1761-ben nyitottak az épülő székesegyház közelében akkor lezárt kiváltására.

A kápolna belsőt 2015 nyarán felújítottuk. Az ünnepélyes megáldást augusztus 16-án Beer Miklós püspök úr végezte.


„Szent Rókus (1293–1327) Franciaországban született, Montpellier városában nemes szülőktől. Húsz éves korában, szülei meghalván, nagy örökséget kapott, melyet rokonai és a szegények között kiosztott. Remete ruhát öltött és Rómába indult Szent Péter és Pál apostolok sírjainak meglátogatására. Toszkánában akkoron dühöngött a döghalál és sokakat elragadott. Rókus szívében szánalom kelt s a veszélyes betegeket meglátogatta, ápolta; nem volt az az undorító beteg, kit ő gondolkodás nélkül vállaira ne vett és valamelyik kórházba ne vitt volna. Az élőket pedig ékes szóval, szívből jövő vígasszal erősítgette, biztatgatta és ily módon az ellenállásra képesebbé tette. Isten bő áldása nyugodott fáradozásain. Akit Ő a szent kereszt jelével megjelölt, ha az egyébként bűnbánatot mutatott, azonnal meggyógyult. Hamar híre ment Rókus csodatévő erejének s a megriadt lakosság szívébe visszatért a bizalom; csodás működése nyomán napról-napra javult a helyzet, kevesbedett a betegek száma és végre elérkezett Rókus útja célpontjához: Rómába. Iszonyatos kép tárult ott is előtte. Ő folytatta ott is a felelbaráti szeretet nagy művét a betegek körül három esztendeig. Isten meghallgatta forró könyörgését és végre megszűntette a vészt.

A vész megszűntével, miután a pápa áldását vette, ismét útra kelt Piacenzába ment, mert a döghalál oda is vonult. Itt azonban az Isten őt is súlyos betegséggel látogatta meg. Egészen elhagyatva, ápoló nélkül, fájós testével kivonszolta magát a városból egy erdőbe, hol csodálatos módon egy kis kutya nyaldosta sebeit és hozogatott neki kenyérdarabokat. Azután a kutya ura feltalálta őt és ápolta. Fölgyógyulása után visszatért hazájába, ahol éppen háború dúlt s ő kém gyanánt elfogatott és bezáratott. Öt évi fogság után 1327. augusztus 16-án meghalt a szent férfiú (35 évesen). Halála után fényes világossággal volt a börtön telve és táblát találtak benne a felirattal: „Aki meg akar szabadulni a döghaláltól, hívja bizalommal Rókus nevét!”. A kormányzó felismerte benne rég elveszettnek hitt unokaöccsét. Fényes temetést rendeztek a megtalált Rókusnak és tetemét a székesegyházban helyezték el.”