Sarlósboldogasszony

 Miért fontos a mai kor embere számára Szűz Mária?
A mai ember, ha egy feladatra felkérik, általában három dolgot szokott mondani: 1. Nem tudom megcsinálni, meghaladja a képességeimet.
2. Nincs időm, erőm megtenni.
3. Nincs hozzá kedvem.
Szűz Mária így tesz: Az Úr angyala kérte, hogy szülje meg Istent a földre. Az angyal azt mondja neki:
„Nézd, rokonod, Erzsébet idős, és gyereket vár.”
A Boldogságos Szűzanya mondhatta volna azt, hogy: „kicsi Angyal, jól tudod, én is gyereket várok, rengeteg dolgom lesz, nincs nekem most időm Erzsébettel foglalkozni. Inkább repülj Ein Karembe, ott fogadj föl valakit, aki majd pesztrálja a babát. Én végzem a magam dolgát, menj te is, és végezd a magadét!”
Mária félretesz mindent, útra kel, megtesz 120 km-t várandósan, csacsiháton, úgy, hogy szíve alatt a mennyei Atya gyermekét hordja.
Amikor megérkezik, nem nyafog, hogy milyen hosszú és hepehupás volt az út, milyen ocsmányul beszéltek a tevehajcsárok, milyen szörnyű a világ manapság. Ha így lett volna, ma Mária nagy Sirámát, és nem Öröménekét, a Magnificatot olvashatnánk a Szentírásban.
Ha megkérdeznék, hogy mi az eszménykép, amit valóra szeretnék váltani, akkor én az Erzsébetet látogató Máriát szeretném követni, hogy Istent a szívemben hordozva, jókedvvel, örömmel, Magnificatot énekelve tudjak szolgálni az emberek között, tudjam végezni azt a munkát, amire éppen szükség van. (Böjte Csaba)

Mária nem azért ment Erzsébethez, hogy ott a Magnificatot énekelje, hanem hogy segítsen neki. Így nekünk sem az a közvetlen feladatunk, hogy szavunkkal az evangéliumot prédikáljuk, hanem hogy megosszuk az emberekkel a fájdalmat és a szomorúságot. Ha így teszünk, eljön majd az a pillanat is, amikor elmondhatjuk mindazt, amivel a szívünk tele van. Akkor majd együtt tudjuk szeretni Őt, aki megtanított arra, hogy egymásban testvért lássunk. (Chiara Lubich)