Győzelemről nevezett Szűz Mária plébániatemplom

Miserend

H K Sze Cs P Szo V
6:45
7:00
8:30
11:00
16:00
18:30
Fehérek temploma
Regőczi kápolna

Szent István király (970-1038)


Hazánk ezeréves történetében nem találunk senkit sem, akit akár bölcsességben, akár jellemnagyságban, akár tettrekészség dolgában Szent István mellé állíthatnánk. Nemcsak nagy uralkodó volt, hanem egyben próféta és szent is. Mint király hosszú századokra kijelölte a magyarság politikai és társadalmi fejlődésének irányát, mint próféta biztos szemmel meglátta és immár közel ezer esztendőre rögzítette nemzetünk történeti élethivatását, s végül mint szent az élet megszentelésének hatalmas indíttatásait adta a következő nemzedékek számára.

Szent István, Géza fejedelem és az erdélyi Sarolt fia, 975 táján született Esztergomban. Eredetileg Vajknak hívták, az István nevet 10-12 éves korában kapja, amikor Szent Adalbert prágai püspök megkeresztelte.

Nem hívő történészek is vallják, hogy nagy reálpolitikus volt, aki megvetette Magyarország alapjait. Reálpolitikájának lényege: véget vetett a magyar nép kalandozásainak (amelyek már-már pusztulását jelentették); önállósította az országot más hatalmak (németek, szlávok, bizánciak) befolyásával szemben; és végleg kapcsolatba lépett a kereszténységgel és annak kultúrájával.
De István emberségének és politikájának alapját keresztény hite jelentette. Az evangéliumra építette életét és politikáját, az evangéliumot élő emberektől kért tanácsot (Adalbert, Gellért). Intelmeiből kitűnik: evangéliumi szemlélete okozta, hogy megszüntette a portyázásokat, hogy baráti kapcsolatot létesített a környező népekkel, hogy a katolikus egyházhoz kapcsolta népét: koronát kért II. Szilvesztertől, 10 püspökséget alapított, s egész népének életét az Isten Igéjének hirdetésével és a szentségek vételével akarta erősíteni. (Minden 10 falunak templomot építettek, több szerzetes kolostort alapított.) István korának számos nemzete és fejedelme megmaradt a nomád, portyázó életformában, s így rövidesen felőrlődött. Ma keménynek tűnik, hogy megbüntette az ország ellen támadó pogány vezéreket, de a legutolsó korig minden államban természetes volt, hogy az államellenes összeesküvőket kivégezték. (István még ilyen esetekben is többször gyakorolt irgalmat.)
István az ima, a Lélekre figyelés és az evangélium embere volt. Éjszakákat imádkozott. Törődött a szegényekkel és a legkisebbekkel, saját kezűleg osztott ennivalót a rászorulóknak... Egy szent család jött létre körülötte: Boldog Gizella, Szent Imre. Fiainak, majd Szent Imrének a trónörökösnek halálakor szörnyű elbizonytalanodást élhetett át: De hitt az isteni Gondviselés (a Lélek) vezetésében, s így bízta rá a koronát Istenre és Fiának anyjára Máriára.


Szent Istvánt kezében Mária, a Magyarok Nagyasszonya képével ábrázolja a szobor, amely a főoltár része. A templom főoltárát 1713-ben szentelték fel.


Istenünk, aki Szent István királyt, a te hitvallódat a földön országunk koronájával ékesítetted és szentjeid közé emelted, kérünk, add meg, hogy aki a hit terjesztője volt Pannóniában, Egyházad védelmezője legyen a mennyben!