Van aki szeretetből cselekszik

Van, aki „szeretetből" cselekszik. Van, aki úgy cselekszik, hogy igyekszik „szeretetté válni". Aki szeretetből teszi a dolgokat, az jól csinálhatja, de például abban a hitben, hogy nagy szolgálatot tesz egy beteg testvérnek, untathatja őt fecsegésével, tanácsaival, segédkezésével: nem nagyon szerencsés, terhes szeretetével.
Szegényke! Magának ugyan érdemet szerez, de más hordja a terhét.
Ezért kell "szeretetté válni".
A mi sorsunk olyan, mint a csillagoké. Ha keringenek, vannak, ha nem keringenek, nincsenek. Mi akkor vagyunk - abban az értelemben, hogy nem a mi életünk, hanem az Isten élete él bennünk -, ha nem szűnünk meg egy pillanatra sem szeretni. A szeretet belemerít bennünket Istenbe, és Isten a Szeretet.
De a Szeretet, ami Isten: fény. És a fénynél látszik, hogy Isten Szíve szerint közeledünk-e a testvérhez és így szolgáljuk-e őt. Úgy, ahogyan a testvér kívánná, amilyennek ő álmodná, mintha nem mi lennénk mellette, hanem Jézus.