Győzelemről nevezett Szűz Mária plébániatemplom

Miserend

H K Sze Cs P Szo V
6:45
7:00
8:30
11:00
16:00
18:30
Fehérek temploma
Regőczi kápolna

Virrasztás

 Ma, az adventi idő első vasárnapján, új liturgikus év kezdődik. Az advent e négy hetében a liturgia felkészít bennünket a karácsonynak, Jézus születésének ünneplésére, de közben arra is emlékeztet, hogy ő mindennap jön az életünkbe, és dicsőségesen visszatér majd az idők végén. Ez a bizonyosság arra késztet, hogy bizalommal tekintsünk a jövőbe, ahogyan Izajás próféta biztat bennünket, aki Istentől ihletett hangjával végigkíséri egész adventi utunkat.

A mai olvasmányban Izajás megjövendöli, hogy „az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején és magasabb lesz a halmoknál; odaözönlenek mind a nemzetek” (Iz 2,2). Az Úr jeruzsálemi templomát olyan helyként mutatja be, amely felé az összes nép tart, és amelynél az összes nép találkozik. Isten Fiának megtestesülése után maga Jézus nyilatkoztatta ki magát igazi templomként. Ezért Izajás csodálatos látomása isteni ígéret, és arra sürget bennünket, hogy kezdjünk el zarándokolni, induljunk útnak Krisztus, az egész történelem értelme és célja felé. Akik igazságosságra éheznek és szomjaznak, azok azt csak az Úr útjain járva találhatják meg; ellenben a rossz és a bűn abból származik, hogy az egyének és a társadalmi csoportok inkább önző érdekek által diktált utakon járnak, melyek konfliktusokhoz és háborúkhoz vezetnek. Az advent kiváló időszak arra, hogy fogadjuk Jézus eljövetelét, aki a béke hírnökeként jön, hogy megmutassa nekünk Isten útjait.

A mai evangéliumban Jézus arra buzdít, hogy álljunk készen eljövetelére: „Virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik napon jön Uratok!” (Mt 24,42).

A virrasztás nem azt jelenti, hogy testi szemünk nyitva van, hanem azt, hogy szabad a szívünk, és helyes irányba figyel, vagyis kész adni és szolgálni.

Ezt jelenti a virrasztás! Az álmot, amelyből fel kell ébrednünk, a közömbösség, a hiúság, a valódi emberi kapcsolatok kiépítésére való képtelenség, a magányos, elhagyott vagy beteg testvér felkarolására való képtelenség jelenti. Az érkező Jézus várásának tehát a virrasztás melletti elkötelezettséggé kell válnia. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy tudjunk elcsodálkozni Isten cselekvésén, meglepetésein, és hogy neki adjuk az első helyet. A virrasztás konkrétan azt is jelenti, hogy odafigyelünk nehéz helyzetben lévő felebarátunkra, engedjük, hogy megszólítsanak szükségletei, és nem várjuk meg, míg ő kér segítséget, hanem megtanuljuk a megelőzést, az előre látást, ahogyan Isten teszi mindig velünk.

Mária, a virrasztó szűz és a remény anyja, vezessen bennünket ezen az úton, segítsen figyelmünket az „Úr hegye” felé fordítani, mely Jézus Krisztusnak a képe, aki minden embert és minden népet vonz magához.- Ferenc pápa-