Győzelemről nevezett Szűz Mária plébániatemplom

Miserend

H K Sze Cs P Szo V
6:45
7:00
8:30
11:00
16:00
18:30
Fehérek temploma
Regőczi kápolna

4) Küldetésünk közösségi

       A Katolikus Egyház lelkipásztorkodását, lelkiségi teológiáját, liturgiáját, prédikációit sokáig eluralta egy egyén-központú gondolkodás. Ezzel is kapcsolatos, hogy azon korok teológiájában alig kapott helyet a Szentháromság titka, amely a teremtés az ember és egyház közösségi arculatának ősmintája. A zsinat korának teológiája már felhívta a figyelmet erre a hiányra. Majd a zsinat, s az azt követő egyházi dokumentumok és teológiai irodalom teljes fordulatot hozott e téren is. Ezzel kapcsolatban jelent meg az egyház szentségi (szakramentális) voltának felismerése is, hangsúlyozva, hogy az Egyház közösségi voltában szentség, azaz Isten jele és jelenléte a világban (vö. Jn 13,34). De ez a szemléletváltás sem járta át még eléggé egyházunkat. Ferenc pápának fontos beszélnie róla.

       a. Az Egyház közösségi voltában valósítja meg tanúságtevő, szentségi küldetését

       „Az evangélium témája nemcsak az Istenhez fűződő személyes kapcsolat.” (180) „Isten népének misztériuma a Szentháromságban gyökerezik.” (178) „A Szentháromság misztériuma arra emlékeztet, hogy az isteni közösség képére vagyunk teremtve, ezért egyedül nem tudjuk sem megvalósítani, sem üdvözíteni önmagunkat.” (111)

       „Az Egyház közösség, az útitársak bensőséges kapcsolata. Mint missziós közösség jelenik meg.” (24) „Ez a közösség képes félelem nélkül kezdeményezni, elébe menni a másiknak, keresni a távollévőket, és kimenni az útkereszteződésekre, hogy meghívja a kirekesztetteket (23)

       „Az Egyházat Jézus Krisztus úgy küldi, mint az üdvösség szentségét.” (112) "Jézus azt kérte az Atyától: Legyenek mindnyájan egyek bennünk, hogy így higgyen a világ… (Jn 17,21). A világ minden keresztényét szeretném kérni egy fénylővé váló közösségi tanúságtételére, hogy mindenki megcsodálhassa, hogyan törődtök egymással, hogyan támogatjátok kölcsönösen egymást: Arról tudják meg majd, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). (99)

       b. Csak a közösség képes befogadni a keresőket

       „Az Úr tanítványai arra hivatottak, hogy olyan közösségként éljenek, mely a föld sója és a világ világossága (vö. Mt 5,13-16). Arra hivatottak, hogy legyenek a tanúi egy mindig új módon evangelizáló összetartozásnak. Ne hagyjuk, hogy elrabolják tőlünk a közösséget!” (87)

       „Ha valaminek szentül nyugtalanítania kell a lelkiismeretünket, az az, hogy oly sok testvérünk él a Jézus Krisztussal való barátság vigasztalása nélkül, az őt befogadó hívő közösség nélkül, és az élet értelmének horizontja nélkül. Be ne zárkózzunk a hamis védelmet nyújtó struktúrákba, miközben odakinn éhezők sokasága van.” (49)

       „Az Egyháznak az irgalmasság helyévé kell lennie, ahol mindenki úgy érezheti, hogy befogadják, szeretik, megbocsátanak neki, és bátorítják.” (114)