Győzelemről nevezett Szűz Mária plébániatemplom

Miserend

H K Sze Cs P Szo V
6:45
7:00
8:30
11:00
16:00
18:30
Fehérek temploma
Regőczi kápolna

Kripta, temető

A Fehérek temploma temetkezési leletegyüttese

A templom szentély alatti kriptájába 1731-től temetkeztek a váci polgárok. A majd száz évig e célra használt helyiséget díszes koporsókkal töltötték meg. A barlangokéhoz hasonló klíma őrizte meg a „váci múmiák” néven közismert mintegy háromszáz ember maradványait és a velük temetett tárgyakat. A templom felújítása az 1990-es évek első felében kezdődött, s e munkálatok során tűntek fel a tetemeket rejtő kripta növényzettel takart szellőzőablakai az oldalkápolna és a sekrestye oldalfalaiban. A plébánián korábban senki sem ismert alépítményt, és nem tudtak a templom alá vezető lejáratról sem. 1994 őszén találták meg a templomtorony közepén. Aláereszkedve egy boltíves helyiségbe jutottak, magasan tornyosuló koporsók közé. A fakoporsókon festett ábrák és feliratok tűntek fel az 1700-as évekből való dátumokkal, néhol díszes textilnemű fedte a koporsószéleket. Felsejlett egy a templom közepe felé nyúló átjáró is. A plébánia és a Tragor Ignác Múzeum által tartott közös szemle után eldőlt, hogy a múzeum részt vállal a kripta kiürítésében, hogy a későbbiekben itt urnasírokat lehessen kialakítani. A feltáró/felszámoló munkát a kriptában 1994/95 telén és tavaszán végezték el néprajzos, művészettörténész, restaurátor és antropológus szakemberek.

A templom történetével foglalkozó dokumentumokból, anyakönyvekből és a koporsókon olvasható feliratokból kiderül, hogy 1731-től az 1800-as évek elejéig temettek ide. Abban az időben a legtöbb templomnak volt kriptája, de ezeket többnyire a XIX. században felszámolták, kiürítették. Polgárembert általában a földbe temettek, kriptában nyugodni kiváltság volt. Az ide temetettek névsorában fölbukkan Würth Ferenc kanonok, a kor neves építő főpapja, Simon Antal, a siketnéma intézet első igazgatója, szerzetestanár, illetve olyan személyek, akik rangos egyházi személyekkel álltak rokonságban, vagy az egyház számára adakoztak. Összesen mintegy 300 embert temettek ide, de csak mintegy tizedük volt egyházi személy. 262-en koporsóban nyugodtak, negyvenketten pedig együtt, egy nagy közös ládában voltak elhelyezve. Őket több évtizeddel temetésük után tették át ide, amikor megtelt a helyiség és kellett a hely. Ez volt a földbeli temetők csontházának (ossarium) kriptabeli megfelelője.

Festett koporsók a Memento mori kiállításon

A koporsókban nyugvó emberi testek szokatlanul épek voltak, minden külső beavatkozás nélkül, a helyiség sajátos mikroklímájának köszönhetően természetes módon száradtak ki, váltak múmiákká. Az emberi maradványokat az ország egyetlen erre szakosodott közgyűjteményébe, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába szállították, ahol speciális őrzőhely épült számukra, és folyik antropológiai vizsgálatuk. Würth kanonok arcát pedig koponyája alapján rekonstruálták. A holtakkal együtt eltemetett tárgyak is jó állapotban élték át az évszázadokat. A használati és szakrális tárgyak a feltárást végző Tragor Ignác Múzeum gyűjteményébe kerültek. Nagy különbség mutatkozik a koporsófestések művészi színvonalában is. A koporsók többsége fenyőfából, a leggazdagabbaké tölgyből készült. A leletegyüttesből nem csak a XVIII. század mindennapi életéről és temetkezési szokásairól kaphatunk képet, hanem az antropológiai vizsgálatok során kiderítik örökletes betegségeiket, egyes foglalkozások ártalmait, bizonyos betegségek gyakoriságára, a szervezet védekezőképességének titkaira.
A rendkívüli lelet anyagából Memento mori (Emlékezz a halálra) címmel állandó kiállítás látható a templom közelében álló Március 15. tér 19. számú ház pincéjében.