5. hét

Jézus elküldi neked Szentlelkét

Végül eljön az a pillanat, amikor föllángol bennünk a Szentlélek iránti szeretet. Ő maga lobbantja fel szívünkben az iránta való szeretetet. Egy pillanat alatt megértjük, hogy mennyire behatolt életünkbe, hogy mennyire Ő volt az, aki működött a lelkünkben, s hogy ki Ő az Egyház számára. Lelkünk mélyén olyan egészen új, spontán módon feltörő indítást érzünk arra, hogy tiszteljük Őt, mint még soha. Az Atya, a Fiú iránti szeretet kiegészül az iránta való szeretettel. Három olyan különböző szeretet ez, mely egyidejűleg létezhet. A Szentlélek már akkor is munkálkodott új életünkben – hol alig észrevehetően, hol erővel sőt erőszakosan -, amikor még nem részesedtünk ebben az egész különleges, Vele kapcsolatos kinyilatkoztatásban, de szinte észre sem vettük. Élveztük jelenlétét, és sokan gazdagodtak ajándékaival. Megállapíthattuk jelenlétének sokszor rendkívüli hatásait. Begyűjtöttük gyümölcseit. Azt írja az egyik egyházatya, hogy „mindazt, amit Isten tesz, azt Ő, a Szentlélek viszi véghez”, bár „sohasem szabad elszakítani a Lelket az Atyától és a Fiútól, mert szétválaszthatatlanok.” Azelőtt nem értettük meg, hogy ez a kegyelem a Szentlélek hatalmas erejű működésének a megnyilvánulása, aki tudatosan és határozottan ismételteti velünk a keresztségi fogadalmat: »Hiszek, hiszek, hiszek« és »Ellene mondok, ellene mondok, ellene mondok«.

„Lélek szerint éljetek! (…) Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alá rendelve.” (Gal 5,16.18)„

A meghívásotok szabadságra szól. Ezt az újdonságot adta hírül Pál apostol Galácia keresztény közösségeinek, Jézus szavaira emlékeztetve, aki arról beszélt, hogy „valóban szabaddá” tesz bennünket. Szabaddá? De mitől? A galáciai keresztények felmentést kaptak a mózesi törvény előírásai alól. Ez a felmentés később érvényes lett valamennyi keresztényre. Ezen kívül megszabadultunk a bűntől és annak következményeitől: félelmeinktől, érdekeink mértéktelen hajhászásától, kulturális körülményeinktől, a társadalmi szokásoktól… Így szabadok vagyunk, amikor a kereszténység magatartási normáit követjük társadalmi és vallási téren, és nem érezzük külső kényszernek őket. Egy új törvény vonatkozik ránk, „Krisztus törvénye” – ahogyan Pál nevezi. A „szabadság törvénye” ez, mely a szívünkbe van írva, bensőnkből fakad, a Krisztus szeretetéből újjászületett ember bensőjéből. Olyan törvény ez, mely erőt is ad ahhoz, hogy megvalósítsuk. Akkor vagyunk szabadok, ha a bennünk élő Jézus Lelke vezet minket. Ezért kaptuk ezt a meghívást: „Lélek szerint éljetek! (…) Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alá rendelve.”Ebben az időszakban éljük át újra azt az eseményt, amikor a Szentlélek leszállt Máriára és a tanítványokra, akik együtt voltak az utolsó vacsora termében. Ő lángnyelveivel Isten szeretetét árasztja szívünkbe. Ez az „új törvény”: a szeretet.

A Szentlélek Isten Szeretete, aki belénk hatolva átformálja szívünket, saját szeretetét árasztja szét benne, és megtanít arra, hogy szeretetben és szeretetből tevékenykedjünk. A szeretet irányít majd bennünket, megsúgja, hogy hogyan reagáljunk azokra a helyzetekre és választási lehetőségekre, melyekben cselekednünk kell. A szeretet tanít meg felismerni: ez jó, ezt megteszem; ez rossz, ezt nem teszem meg. A szeretet ösztönöz arra, hogy mások javát keressük. Nem „külső irányítás” alatt állunk, hanem annak az új életnek az alapelvei vezetnek bennünket, amelyet a Szentlélek ültetett belénk. Erőnk, szívünk, elménk és valamennyi képességünk a „Lélek szerint” tud működni, mert a szeretet egyesítette őket, és teljesen Isten rólunk és a társadalomról való tervének szolgálatába állította. Így szabadok vagyunk arra, hogy szeressünk. „Ha a Lélek vezet titeket…” – mindig fennáll a veszélye annak, hogy valami megakadályozza, hogy a Lélek teljesen birtokba vegye elménket és szívünket. Ellenállhatunk hangjának és vezetésének, annyira, hogy „megbántjuk” Őt, sőt kiolthatjuk magunkban jelenlétét. Sokszor inkább saját vágyainkat, saját akaratunkat követjük, mint az Övét. Hogyan engedjük tehát, hogy az a hang vezessen bennünket, amely bennünk szól? Hová vezet el minket?
Pál maga adja meg rá a választ néhány sorral feljebb: a szabadság új törvénye egyetlen gondolatban foglalható össze: a felebarát iránti szeretetben. Pál szerint szabadnak lenni valójában azt jelenti, hogy a másik rabszolgájává tesszük magunkat, hogy egymás szolgálatára állunk. A belső hang (= a szeretet) arra ösztönöz bennünket, hogy odafigyeljünk arra, aki mellettünk van, hogy meghallgassuk, megajándékozzuk.

Furcsának tűnhet, de minden életige végső soron a szeretetre indít minket. És ez nem kényszer, hanem evangéliumi törvényszerűség. Csak akkor vagyunk hiteles keresztények, ha szeretetben vagyunk. Hagyjuk, hogy a Lélek szabadon a szeretet útján vezessen bennünket. Így kérhetjük Őt: Te vagy a fény, az öröm, a szépség. Te magaddal ragadod a lelkeket, lángra gyújtod a szíveket, mély és határozott döntésre késztetsz az életszentség mellett, váratlan személyes elköteleződéssel. Te vagy a Megszentelő. De mindenekelőtt, Szentlélek, te, aki annyira gyengéd vagy, hogy bár lendületed sodró, mégis, lágy fuvallatként érkezel, és így kevesen hallanak és értenek téged; tekints faragatlanságunkra, és tégy minket híveiddé! Add, hogy egyetlen nap se múljék el úgy, hogy segítségül ne hívnánk, hogy hálát ne adnánk neked, hogy ne imádnánk és szeretnénk téged; hogy állhatatos tanítványaid ne lennénk! Ezt a kegyelmet kérjük tőled.

Felajánlottad életedet Jézusnak. Most jobban mint eddig, készen állsz arra, hogy tanítványa légy. Jézus különleges ajándékot készít azoknak, akik hisznek Benne és követni akarják Őt: Szentlelkét. A keresztségben és a bérmálásban minden keresztény részesül ebben az ajándékban. Sok keresztény még sincs tudatában annak, hogy mit is kapott tulajdonképpen. Ezen a héten fölkészülhetsz arra, hogy új és mélyebb módon töltsön el Jézus megígért ajándéka: vigasztalásának és segítségének hatékony jelenléte.

Elmélkedések és Szentírási szövegek a napi imádsághoz, az ötödik hét mindhét napjára, az adott menüpont alatt találhatók.