Győzelemről nevezett Szűz Mária plébániatemplom

Miserend

H K Sze Cs P Szo V
6:45
7:00
8:30
11:00
16:00
18:30
Fehérek temploma
Regőczi kápolna

6) Az evangelizáció az egyház anyai szeretetének kinyilvánulása által hatékony

       Az ószövetség egyik megragadó mondata Isten anyai szeretetéről szól: „Elfelejtheti-e gyermekét az anya? De még ha az anya elfeledné is gyermekét, én akkor sem felejtelek el téged soha!” (Iz 49,15). Az egyház és képviselői évszázadokon át rendelkeztek emberi hatalommal is, és sokszor éreztették hatalmukat, amely sokakat elriasztott. Az embert – korunkban különösképpen is - a szeretet és alázat szólítja meg. Ez volt Jézus magatartása, aki „Isten létére kiüresítette önmagát, mindenben hasonlóvá lett hozzánk emberekhez. Megalázta magát…” (Fil 2,7). Jézus ilyen magatartásra hívja követőit, s meghívását közvetíti a pápa is:

       „Az Egyház arra hivatott, hogy mindig az Atya nyitott háza legyen. Így ha valaki Istent keresve közeledik, nem a zárt kapu ridegségével találja magát szembe.” (47)

       „Az Egyház anya, és úgy prédikál a népnek, mint egy anya, aki gyermekéhez beszél. A jó anya felismeri mindazt, amit Isten elvetett a fiában, meghallgatja a fiú aggodalmait, és átérzi azokat. A szeretet szelleme, mely egy családban uralkodik, mind az anyát, mind a fiút a párbeszéd során vezeti.” (139)

       Az evangélium átadása „megkövetel néhány jellegzetességet a hirdetésben, melyek ma mindenütt szükségesek: fejezze ki Istennek a vallási és erkölcsi kötelezettségeket megelőző üdvözítő szeretetét, ne kényszerítse rá senkire az igazságot és szólítsa meg a szabadságot, legyen benne öröm, késztetés, életerő és harmonikus teljesség... Ez az evangelizálótól megkövetel néhány olyan készséget, melyek a hirdetés jobb befogadását segítik: a közelséget, párbeszédre való nyitottságot, türelmet, nem ítélkező szívélyes befogadást.” (165)

       „Az evangelizáló közösség a tettek és gesztusok által belehelyezkedik a többi ember életébe, lerövidíti a távolságokat. Ha szükséges, megalázza magát és felvállalja, hogy Krisztus szenvedő testét megérinti a népben. Az evangéliumot hirdetőknek így „bárányszaguk” van, és a bárányok hallgatnak hangjukra.” (24)

„Ezt az egyházias-anyai légkört, az igét hirdető (vagy arról tanúságot tevő) szívbéli közelségével, hangjának melegségével, fogalmazási stílusának szelídségével, gesztusainak örömével kell elősegíteni és ápolni. Az egyházias-anyai lelkület, mindig termékeny lesz.” (140)