7. hét / 2. nap

Az őskeresztények csodálatos élete nem volt egyszerű, számos nehézséggel és üldöztetéssel kellett szembenézniük. Mégis újból és újból betöltötte őket a Szentlélek és így tudták életüket tovább folytatni egy szívvel-lélekkel egyesülve. Ebben rejlik erejük titka.

ApCsel 4,23-35: „Kiszabadulásuk után övéikhez mentek és hírül vitték, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. Ennek hallatára azok egy szívvel-lélekkel fölfohászkodtak Istenhez, ezekkel a szavakkal: Urunk, Te alkottad az eget és a földet, meg a tengert, s mindazt, ami bennük van. Te így szóltál a Szentlélek által Dávid szolgád ajkával: Miért, hogy a nemzetek háborognak? Hívságokon a népek miért agyarognak? Fölkelnek a földnek királyai, az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen a fejedelmek összetanakodnak. Valóban e városban egybegyűltek fölkent szent szolgád, Jézus ellen, Heródes és Poncius Pilátus a pogány nemzetekkel és Izrael népével, hogy végrehajtsák, aminek megtörténtét hathatós akaratod elhatározta…” (Olvasd tovább a 35. versig.)