ISTEN BIRTOKBA VESZ

Nagyhét:

Isten birtokba veszi akaratunkat, értelmünket, fantáziánkat és emlékezetünket, melyeket addig még nem világosított meg, nem érintett meg, nem formált és nem istenített át, amennyire csak földi életünkben ez lehetséges.

Úgy teszi ezt, hogy próbatételeket küld, amelyek gyakran betegség formájában érkeznek. De általában nagyon-nagyon sok időnek kell eltelnie, azért, mert nem mi vagyunk azok, akik saját akaratunk által növekedni tudunk, hanem Isten jelenléte kell, hogy növekedjen bennünk, hogy győzzön értelmünk és fantáziánk felett; egészen addig, hogy maga Isten ragadja el szívünket, és sajátjával cserélje ki. Korábban ez csak olykor-olykor történt meg. Amikor véglegesen megtörténik, akkor elérkezünk oda, amit a misztikusok „lelki házasságnak” neveznek. De az élet itt nem fejeződik be, hanem egy teljesebb, mélyebb élet veszi kezdetét. Ahogyan a misztikusok mondják, Márta ekkor Máriával párosul: a szemlélődő élet a tevékeny élettel, a gyümölcsöző kreativitással egyesül, amelyből esetleg olyan nagy művek jönnek létre, melyek századokon át fennmaradnak; pontosan azért, mert az illető a Szentlélek teljes befolyása alatt cselekszik.

Folytonos növekedés ez tehát abban, hogy „nem én élek már, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Ezek az emberek, bármit tesznek, hatással vannak másokra. Szavuknak súlya, átformáló ereje van. Olykor elég egy üdvözlet ahhoz, hogy valakiben megtérést idézzenek elő. Amikor beszélnek, érezhető, hogy Isten szól általuk. Amikor valamit kezdeményeznek, vagy műveket hoznak létre, érzékelhető, hogy Isten ragadta magával őket. Úgymond, egy „természetesen természetfölötti” életet élnek, bár az Istenválasztást mindig meg kell újítaniuk, mert az Istenben való élet mindig új, kifogyhatatlan,és újabbnál újabb meglepetéseket tartogat.