Szent József és a kiscica

A második világháború alatt lengyel nővérek egy árvaházat működtettek Varsóban. Nagy szegénység volt akkoriban, a nővérek pedig egyedül az Isteni Gondviselésből éltek. Egy nap elfogyott a tej, ami pedig elengedhetetlen a gyerekek egészséges fejlődéséhez. Mit lehet tenni ilyen kilátástalan helyzetben? Az elöljáró megkérte Ewa nővért, a konyhást, hogy a közösség szokásához híven intézzen kérelmet - rajz formájában - Szent Józsefhez, és helyezze az ikonja mögé. Ewa nővér tanácstalan: a fehér lapon hogyan ábrázolhatná a fehér tejet? Valahogy csak megoldotta a kérdést...
Másnap egy városbeli férfi kopogtatott a kolostor ajtaján. Épp csak beugrott, hogy üdvözölje a nővéreket, és ajándékot is hozott nekik. A nővérek megörültek: biztosan megérkezett a tej! Nagy meglepetésükre és csalódásukra azonban a vendég nem mást, mint egy macskát hozott nekik, egy kis házicicát... Milyen furcsa ajándék!

A vendég megkérdezte:
- Van szükségük valamire?

A nővérek egyszerre felelték:
- Igen, tejre!

- Tejre? - kiáltott fel a látogató. - Hiszen nekem rengeteg van! Máris hozom, amilyen gyorsan csak tudom!

A tejszállítmány még aznap megérkezett. Az elöljárót azonban nem hagyta nyugodni ez a macska-dolog. Megkérte a konyhás nővért, hogy mutassa meg neki, milyen kérelmet tett Szent József ikonja mögé. Amint meglátta a rajzot, nevetésben tört ki. Ewa nővér ugyanis egy buzgón lefetyelő macskát rajzolt a papírra! Szent József nagy jóságában először a macskát szerezte meg, majd a tejet.