Győzelemről nevezett Szűz Mária plébániatemplom

Miserend

H K Sze Cs P Szo V
6:45
7:00
8:30
11:00
17:00
18:30
Fehérek temploma
Fehérek temploma: 05.01-09.30 között
Kisváci kápolna

Napi Evangélium (Mt 19,16-22)

2019. augusztus 19. – Hétfő

Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” Jézus így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten a jó. Ha pedig el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat!” Az ifjú tovább kérdezte: „Melyeket?” Jézus felsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!” Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem?” Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!” Ennek hallatára az ifjú szomorúan eltávozott, mert nagy vagyona volt.

Érdekes találkozásról olvasunk a mai evangéliumban. A Jézushoz lépő személyt Máté evangélista egyszerűen csak „gazdag ifjúnak” nevezi, de nem jegyzi le sem nevét sem származását. A találkozás első pillanatától, a bizalomteljes megszólítástól és a bennünket is foglalkoztató kérdéstől folyamatosan érezzük az ifjú jószándékát, buzgóságát és lelkesedését, s emiatt azt várnánk, hogy a találkozásnak pozitív lesz a végkimenetele, de sajnos mégsem lesz az. Az ifjú végül távozik, mert nagy vagyonnal rendelkezik, amiről nem hajlandó lemondani. Mondjuk ki világosan: a vagyonáról még az örök életért cserébe sem hajlandó lemondani. Mert azzal indul a találkozás, az a kérdés foglalkoztatja őt, hogy miként juthat el az örök életre. És amikor ennek módját, ennek útját Jézus feltárja előtte és arra kéri, hogy vagyonát ossza szét a szegényeknek, akkor ő ezt nem akarja megtenni. Sajnos az örök élet vágyánál erősebb volt benne a vagyonban való bizakodás. Úgy gondolhatta, hogy anyagi javai által boldog lesz az élete, s számára a földi élet boldogsága pillanatnyilag vonzóbb volt, mint a túlvilágon, a halál után, az örök élet boldogsága.
Mennyi fiatal és mennyi felnőtt gondolkodik manapság is hasonlóan! Jól ismerik az emberi élet nagy kérdéseit, azt is tudják, hogy ki tud ezekre a kérdésekre hiteles és mindenkor érvényes választ adni, sőt, még a helyes választ is megtudják, mégsem indulnak el a krisztusi úton, nem vállalják a lemondásokat.
Bízom-e abban, hogy Isten minden lemondásomat százszorosan fogja megjutalmazni? Bízom-e abban, hogy Isten legnagyobb ajándéka számomra az örök élet?
(c) Horváth István Sándor

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!