1. hét / 5.nap

Isten – mint anya? A próféták nem tudták jobban kifejezni Isten szeretetét és gondoskodását, mint ezzel a képpel! „Karjaimba vettelek téged, vigyáztam lépéseidet, és arcomhoz emeltelek téged” – mondja Neked Isten. Képzeld most el, hogy Isten átölel Téged és szeretettel magához von.

Oz 11,1-9: „Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. De minél jobban hívtam őket annál inkább eltávolodtak tőlem: Baaloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot. Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam, mégsem ismerték el, hogy gondjukat viseltem. Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki. Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni. Kard járja be városait, megöli gyermekeit, és elpusztítja erődeit. Népem gyönge a hűtlenség miatt, Baalt hívják segítségül, de az nem emeli fel őket. Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást.”