1. hét / 6.nap

Isten nem az a valaki, aki távol él Tőled. Ő egészen közel van hozzád. Benned van. Isten közelségének ez a tudata lenyűgöző és egészen ellenállhatatlan is lehet, ahogy Dániel megtapasztalta. Ma „Dániel” lehetsz, és hallhatod ugyanazokat a szavakat, amelyeket ő hallott: „Ne félj te (Isten által) kedvelt férfi” (vagy nő).

Dán 10,4-19: „Az első hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, vagyis a Tigris partján voltam. Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása. De csak én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. Ahogy így magamra maradtam, előttem a nagy látomás: minden erőm elhagyott, arcom halálsápadt lett, s csaknem összeestem. Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé. Ekkor megérintett egy kéz, s térdemre és tenyeremre segített. Majd azt mondta nekem: Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád intézek! Állj fel, mert hozzád szól a küldetésem…” (Olvasd tovább a 19. versig.)