Hol vannak a rabláncok

Uram, nagy öröm tölt el - talán mert ebben a pillanatban mindent Neked adtam. Semmim nincs és semmi vagyok. Ne legyen az enyém sem az, amit magaménak hittem, sem az, amiről tudtam, hogy a Tiéd.
Ne legyek én, hogy lehessek „Te”.
Tudom, Érted még sok szenvedés vár reám.
Te azonban, aki fény vagy és öröm, élet és feltámadás, igazság és szépség, add meg nekem, hogy a kereszt leple nélkül nézhesselek, és érezzelek a kereszt leple alatt.
Hiszen tudom, hogy a kereszt Istent hordoz. Tudom, nem lehet elképzelni olyan ürességet, amelyet Te be ne tudnál tölteni, mert megváltásod tökéletes volt és túláradó.
Engedd, hogy életemmel kifejezésre juttassam a szabadságot, amelyért Te megfizettél, hogy tanú- bizonyságot tehessek erről. És hogyha általad a szenvedés szeretetté, a sötétség világossággá válik, és a magányosságot a Te országod tölti be - hol van a szolgaság, amit megérdemeltünk, hol vannak arabláncok?