Nagyböjt 10.

 
A böjt az ember akaratának legjobb nevelője és megszabadít a kényszertől, a szenvedélyektől és a bűnös szokásoktól.

A böjt feltárja előttünk természetünk rejtett oldalait, erejét és gyengeségeit, valamint határait, mértékletességre tanítva ezáltal. Aki böjtöl, megéli a mindennapi kenyér szentségét, tudni fogja, mit jelent az éhség és az éhes ember, és így sokkal segítőkészebb lesz azokkal szemben, akik nélkülöznek. A böjt, mint olyan, az emberszeretet ébresztőórája is.

Az igazi böjt kölcsönös megbocsátást követel az emberek részéről, mert, csak akik meg tudnak bocsátani egymásnak, azoknak bocsátja meg Isten a vétkeiket. Szent János apostol azt mondja: Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát” (1Ján 4,20). Ez valóban összeférhetetlen ellentmondás. Hát nem mondta-e nekünk maga a Megváltó, hogy az egymás iránt érzett szeretetről fog megismerni bennünket? Ez az egymás iránt érzett szeretet jelenik meg az eucharisztikus közösségben is.

A böjt megújítja és feltámasztja a lelket, előkészíti arra, hogy a Szentáldozás által befogadja Krisztus feltámadásának kovászát, és részt vegyen magának Krisztus Feltámadásának örömteli ünneplésében.

(Böjte Csaba)