Nagyböjt 5.

Túrmezei Erzsébet: Osztás

Ahányszor a fülembe cseng,
mint édes, kísértő zene:
„Nézd, milyen gazdag a világ!
Neked ez is hiányzik, az is kellene!”
– s a szívemben
visszhangosan dörömböl valami:
kívánság, vágyak… hirtelen
elkezdek akkor – osztani.
Feleletül a kísértő zenének
minden vélt hiányt összeszámolok.
Osztóm az ige,
hogy „Egy a szükséges dolog!”
És az eredmény mindig a hálaének.
Van Jézusom! Megnyílt a mennye felettem!
Semmivé foszlik hiányok sora.
S indulhatok tovább elégedetten:
szegény világnak gazdag vándora.