pince

 Lemegyek
önmagam pincéjébe,
hogy találkozzam Istennel,
és minél többet időzöm vele,
annál jobban átitat,
végül már szinte nem érzem,
hol végződöm én,
hol kezdődik ő,
áramlik rajtam át a világ,
újrateremtődik bennem
az összes létező,
elég, ha rájuk nézek,
máris szeretem mindannyiukat,
szinte magam is szeretetté lettem.
Hurrá, hiszen ezt nem szabad
véka alá rejteni!
Nyakamba veszem a világot,
szétkürtölöm mindenkinek,
emberek, kincset találtam,
ti is lemehettek a lépcsőn
önmagatok pincéjébe,
időzzetek a Teremtővel,
váljatok szeretetté.
Közben észreveszem,
hogy bár igazat beszélek,
kezd mögüle kiürülni
az az elképesztő telítettség,
mely útnak indított.
Muszáj tehát folyamatosan koptatni
a mélybe vivő lépcsőt.  -Lackfi János-