Sienai Szent Katalin +1380

Sienai Szent Katalin (1347-1380) a Toscanai Sienában született. Egy kelmefestő mester és felesége huszonötödik gyermekeként. Ikernővére röviddel születésük után meghalt. Már három éves korában mutatkozott, hogy Istennek különleges tervei vannak e gyermekkel, aki a jámborság szokatlan jeleit kezdte adni. Hat éves volt, amikor az első látomásban részesült, melytől megváltozott. Felnőttesen komoly lett, imádságos élete elmélyült, és minden emberi segítség nélkül, csak a Szentlélek irányításával kezdte gyakorolni a régi remeték vezeklését, böjtjét, imádságait. Lelke oly gyorsasággal érett, hogy hét éves korában szüzességi fogadalmat tett.
A család mindezt nem vette komolyan, s amikor Katalin elérte a tizenkettedik évét, kezdték fölkészíteni a házasságra. Katalin tiltakozott, de nem lázadt föl. De tizenhat évesen, felnőttként, közölte övéivel, hogy szándékát, fogadalmát nem másítja meg, melyet végül elfogadtak. Három évig házuk pinceszerű zugában élt ágya, párnája nem volt, elhagyta a húst, aztán fokozatosan a többi eledeleket is, s csak kenyeret és zöldségféléket evett. Gyóntatóján kívül senkivel sem beszélt. Imádkozott, böjtölt és virrasztott, csak a templomba járt ki.

Három év után, amely teljes magányban, sok-sok imádsággal telt az Úr kiszólította őt és elküldte az emberek közé, a béke és az igazság angyalának. Lassanként híre kelt, hogy Katalin rendkívül jó tanácsadó, Isten dolgairól sokkal többet tud, mint a tudósok, és csodatevő ereje van! Kezdték keresni az emberek, érdeklődők, tanácstalanok, tanulni vágyók. Kialakult körülötte egy tanítványi kör. Természetesen ellenségei is támadtak, ezért a domonkos rend 1374. évi általános káptalanja elé idézték Firenzébe, hogy kivizsgálják a tanítását és életét. Minthogy a vizsgálat során kifogástalannak találták, engedélyezték további tevékenységét, s gyóntatónak és lelki vezetőnek Capuai Rajmundot rendelték mellé, aki ettől kezdve, leszámítva Katalin életének utolsó öt hónapját, állandóan mellette volt. Később, 1385-1395 között ő írta meg életrajzát, szentté avatása érdekében.

Katalin bátorsága és emberszeretete Sienában kitört pestis alatt is megmutatkozott. Katalin életét is kockára téve szolgálta a felebarátait. Ápolta, bátorította, olykor csodával gyógyította a betegeket. 1375-ben meghívták Pízába. Itt kapta meg az Úrtól küldetésének és életének pecsétjét: április elsején, a Szent Krisztina-templomban Krisztus megajándékozta stigmáival, melyek Katalin kérésére láthatatlanok maradtak. A következő években fölsorolhatatlan a csodálatos megtérések, kibékülések, gyógyulások száma, miközben Katalin fáradhatatlanul harcolt a pápa Rómába való visszatéréséért és a keresztes háború megszervezéséért.

A 14. században az egyetemes Egyházat két nagy baj gyötörte és csúfította. A római pápa hetven éven át idegenben, a franciaországi Avignonban élt, s mivel egymás után hétszer francia pápát választottak, a pápaságot politikai érdekeknek szolgáltatták ki. A másik nagy baj az egyre fenyegetőbb török veszedelem volt, amely Palesztinában már a szent helyek pusztulásához vezetett, és világosan látszott, hogy a török terjeszkedésnek csak fegyverrel lehet útját állni. Ezekhez járult még Itáliában a városállamok harca a pápai állam, a császár és egymás ellen.

Ebben a zűrzavaros században született ez a leány, aki férfiakat megszégyenítő elszántsággal és erővel imádkozott, vezekelt és harcolt Krisztusért és a pápáért. Sok imádsága végre eredményt hozott, XI. Gergely 1377. januárjában visszatért Rómába, március végén azonban meghalt. Utóda VI. Orbán lett, aki szerencsétlen kézzel nyúlt a kormánykerékhez. Reformot szeretett volna, de szigorát nem viselték el. Ennek eredményeként a francia bíborosok elhagyták Rómát, és Fondi várában ellenpápát választottak, aki a VII. Kelemen nevet vette föl. Mindezt Katalin előre megjövendölte. Ez volt a nyugati egyházszakadás, amely negyven évre elmondhatatlan bajokat hozott az Egyházra.

1378 októberében a pápa levélben kérte, hogy menjen Rómába és legyen segítségére. Lelki gyermekeivel együtt útra kelt. Ettől kezdve haláláig teljes erejével VI. Orbán érvényes pápaságának elismertetéséért és az elszakadtak visszatérítéséért küzdött. 1380 nagyböjtjére Katalin fekvő beteg lett, majd április 29-én meghalt.
Bár írástudatlan volt, mégis számos levelet és tanítást hagyott az utókorra. A legjelentősebb köztük a Dialógus, mely a misztikus élmények közben kapott szavakat, tanításokat, az Úrral folytatott beszélgetéseket tartalmazza. Ez a mű igen nagy teológiai jelentőséggel bír, különösen is a Gondviselés teológiája és az emberi szabadság világos tanítása szempontjából. Katalin lelkiségére jellemző: a Kereszt szeretete, az Istennel való egyesülés, mely egyben az igazság útja is. Sokat tanít az ún. „belső celláról” és az önismeretről, mely többek között azt is jelenti, szüntelenül Isten tekintetében élünk. Az ember nyomorúságát az Isten szeretete messze felülmúlja. Az önismeret Isten és a felebarát szeretetére vezet bennünket.

---

A szobor kezében szívével ábrázolja a szentet, mert Sienai Szent Katalin volt Jézus Szíve tiszteletének egyik legnagyobb hatású szorgalmazója. Viszonylag ritkán találkozhatunk magyar templomokban ezzel az ábrázolással.
Sienai Szent Katalin szobra a főoltár része. A templom főoltárát 1713-ben szentelték fel.

---

Istenünk, aki Szent Katalinban fölgyújtottad a szeretet lángját, melynek erejével átélte az Úr szenvedését és Egyházadat szolgálta; az ő közbenjárására kérünk, engedd, hogy néped, amely részese lett Krisztus szenvedésének, dicsősége megnyilvánulásának is ujjongva örvendhessen!