Szent Flórián +304

Magas rangú katonatiszti családból származott, s maga is a császári hadsereg tisztje lett. A 3. sz. második felében szolgált, s mint sok más katona, ő is keresztény lett. A század utolsó évtizedei aránylag nyugodalmasok voltak az Egyház számára, így Flórián kitöltvén a szolgálat éveit, békességben vehetett búcsút a hadseregtől, s mint kiszolgált katona Noricum tartományban, Mantemban (Krems mellett) telepedett le.

Diocletianus császár alatt, 303-ban ismét kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy amiben csak tud, segítségére legyen a foglyoknak. Mielőtt még beért volna a városba, önként föltárta keresztény voltát. Elfogták és Aquilinus bíró elé vitték, aki megbotoztatta, és arra ítélte, hogy nyakában kővel vessék a folyóba. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról taszították le Flóriánt. A szent vértanú testét a víz később egy kőszirthez hajtotta, honnét egy Valéria nevű jámbor keresztény asszony levétette és tisztességesen eltemettette. Az ő pártfogását szokás kérni tűzveszély ellen. Ennek az a magyarázata, hogy Flórián a legenda szerint imádságával már gyermekkorában megmentett egy égő házat a teljes elhamvadástól.

---

Szent Flóriánt leginkább lovagi páncélban ábrázolják, amint vizes korsóval égő házat olt, a legendájára utalva eképpen. A Szent Flórián oltárképet Felix Ivo Leicher festette, más források Franz Anton Maulbertschnek tulajdonítják. Az oltárt Bobics Gergely prior állíttatta, egyes források szerint 1764 előtt.

---

Kérünk, Urunk, Szent Flórián érdemeiért és könyörgésére oltalmazz bennünket minden lelki és testi veszedelem, főként a tűz pusztításai és gonosz vágyaink lelket emésztőlángjai ellen!