Szent László király

Szent István halála után fájdalmas pártoskodás jelentkezett az Árpád házon belül is. László ennek közepette lett király. Uralkodása az ország újjászületését jelentette. Szent István nyomában haladva helyreállította az ország belső és külső egyensúlyát. Egyházmegyéket szervezett, templomokat, kolostorokat épített, egyházi zsinatot tartott – az egyház és a nép lelki felemelése érdekében. Képéből kibontakoznak előttünk egy kemény, katona-király vonásai, aki a hitre, az igazságra építi országa és önmaga életét, s akit népe szentnek tart. Legendák éltek róla, az országát és népét (különösen a kunokkal szemben) hősiesen védő harcosról és vezérről; – akinek hite oly erős volt, hogy a sziklából is vizet fakasztott szomjazó katonái számára (a mai Mátraverebély-Szentkúton).

A Monte Cassinó-i apáthoz írt levelében alázattal gyarló embernek vallja magát, aki a világi uralkodás közepette keresi, hogyan lehet egy király Isten embere. Híres volt vendégszeretete és nagylelkűsége. Több alkalommal példáját adta, hogy nem tör a hatalomra, hanem a békés megegyezést keresi az Árpád-rokonsággal való viszályokban, és újra meg újra meg tud bocsátani ellenfeleinek (elsősorban Salamonnak). Egész Európa előtt a keresztény király példaképe volt, erre utal a feljegyzés, hogy az európai kereszténységet a mohamedán támadástól védő keresztes hadjárat vezérévé sokan őt szemelték ki. A krónikás ezt írhatta róla: "Minden ítéletében Isten félelmét tartotta szeme előtt."

---

Szent László szobra a főoltár része, melyet 1713-ban szenteltek fel. A szentet úgy örökíti meg, amint a kardját felajánlja Istennek. Általában páncélosan, köpenyben, karddal, koronával, jogarral, országalmával ábrázolják, többször Szent István és Szent Imre társaságában. Ahogyan itt is látható.

---

Istenünk, aki Szent László királyunkat, a te hitvallódat csodálatos könyörületességeddel a vétekből a bocsánatba, s mert igaz volt, a dicsőségbe vitted föl, kérünk, add, hogy aki kormányzónk volt a földön, pártfogónk legyen a mennyben!