

Miserend
H | K | Sze | Cs | P | Szo | V | |
---|---|---|---|---|---|---|---|
6:45 | |||||||
7:00 | |||||||
8:30 | |||||||
11:00 | |||||||
16:30 | |||||||
18:00 | |||||||
Fehérek temploma Regőczi kápolna |
Szent Lukács evangélista +70 körül
A római birodalom Syria nevű kisázsiai tartományának fővárosában, Antiochiában született. Ez a város nagyságában mindjárt Róma és Alexandria után következett a maga félmilliós lakosságával. Lukács pogány görög családból származó orvos volt és széles körű irodalmi műveltséggel rendelkezett. Egész életében nőtlen maradt. Szülővárosa a Szent István első vértanú megölésével kezdődő üldözés idején kapta az első keresztény hithirdetőket, akik csak a zsidók körében tevékenykedtek. Később érkeztek, akik a görögökhöz is szóltak. Lukács sohasem látta az Urat, s biztos, hogy ezektől az igehirdetőktől ismerte meg őt. A kereszt meghódította a tanult pogány orvost: megkeresztelkedett.
Az új keresztényre nem kis hivatás várt az Isten országában, a testek gyógyítóját a lelki egészségre vágyó betegek orvosának tette meg; a művelt görögnek pedig azt a feladatot szánta, hogy megírja a harmadik evangéliumot és följegyezze az Apostolok Cselekedeteiben a kereszténység fölséges tavaszának első fakadását, közben pedig tanítvány- és munkatársként kísérje a nemzetek apostolát, Szent Pált. Nagy kár azonban, hogy életéről nem áll rendelkezésünkre elegendő részletes adat. Amennyire gondosan végére járt írásaiban a másokra vonatkozó adatoknak annyira hallgat önmagáról. De ezzel is megvilágítja alázatos szerénységét.
Közötte és Pál között a tanítvány és mester bensőséges viszonya minden valószínűség szerint már Antiochiában kezdődött Pál missziós útjai előtt. Az is valószínű, hogy korán kapcsolódott bele az igehirdető munkába. Erre az első adatok Szent Pál második útjával kapcsolatos. Az Apostolok Cselekedeteiben Lukács önkénytelenül is elárulja, hogy Troaszban Pálhoz csatlakozott s elkísérte őt a macedóniai Filippi városáig. Amikor Pál innen Tesszaloniki felé vette az útját, nem ment vele. Úgy látszik, az apostolnak az volt az óhaja, hogy szeretett tanítványa maradjon ott azon a nagyjelentőségű helyen. Hisz Filippi volt az első keresztény hitközség, amelyet Pál Európában alapított és mindig annyira kedvelt. Ez 52 körül történt. Amit Pál elültetett, azt Lukács néhány éven át odaadó gonddal öntözte. Pált a harmadik út alkalmával (57 nyarán) megint Filippiben találjuk. Filippitől Jeruzsálemig Lukács újra Pál társaságában volt (ApCsel 20, 5-21,18). Sőt elkísérte őt Caesáreától Rómáig s ott maradt vele a két évig tartó első fogságának majdnem a végéig. Ekkorra tevődik Lukács írói működése is. Először az evangéliumot írta meg, melyet a szeretet és az irgalom evangéliumának szokás nevezni.
A legszorgosabban járt utána minden szükséges adatnak. Innen magyarázható nagy pontossága a részletekben s az, hogy sok olyat tudunk meg tőle, amiről a többi evangélista hallgat. Csak nála találjuk pl. az angyali köszöntést és Szűz Máriának Erzsébetnél tett látogatását a Magnificattal. Csak ő értesít az Úr születésének olyan körülményeiről, amilyenek a római népszámlálás, a pásztorok imádása, a templomban való bemutatás és megtalálás. Amikor a naimi ifjú föltámasztásáról, az Úrnak Máriánál és Mártánál tett látogatásáról, vagy a tíz leprás meggyógyításáról hallunk, akkor nagy hálával Lukácsra kell gondolnunk. Csak az ő tollából ismerjük az irgalmas szamaritánusról, a tékozló fiúról, a hamis sáfárról, a dúsgazdagról és Lázárról, a farizeusról és a vámosról szóló örökérvényű példabeszédeket.
Lukács nem csak a legdrágább kincseket mentette meg az emberiség számára, hanem egyúttal saját lelkületét is jellemezte.
Az evangélium megírása után az első fogság vége felé készült második nagy műve: az Apostolok Cselekedetei. Benne a Szentlélek ihletésére a történetíró és szemtanú lelkiismeretességével megírta a kezdődő Egyház történetét a mennybemeneteltől Szent Pál első fogságának végéig.
Pál vértanúsága után Dél-Görögországban ment s mint püspök ott működött élete végéig. Vértanúként halt meg. Halála idején 74 éves vagy még idősebb aggastyán volt.
Lukács evangélista félig ülő, félig lebegő alakja a szószéket díszíti, melyet Bechert József váci mester készített. Nagy kár, hogy a szobrok nem viselik az evangélisták egyedi szimbólumait (Lukács szimbóluma a bika). Közös szimbólumuk a könyv, amely jelenti Isten igéjét és a világ világosságát, mindannyiuknál látható.
Istenünk, ki Szent Lukácsot arra választottad, hogy igehirdetésével és írásaival feltárja a szegények iránti szeretetedet, kérünk, engedd, hogy híveid kitartsanak a szeretetben, és minden nép megláthassa üdvösségedet!