Szent Máté evangélista +60 körül

Mátét az evangéliumok Lévinek is nevezik. mint sok kortársának kettős neve volt: a héber Lévi és az elgörögösödött Máté. Máté jelentése „megajándékozott”., s nincs kizárva, hogy ezt a nevet meghívása után magától az Úrtól kapott.

Kafarnaumban a Genezáreti-tó partján lakott, az arámi nyelven kívül elég jól tudott görögül is. Elég jómódú vámos volt.

Az Úr Krisztus korában a vámosok a római hatóságoktól vámokat béreltek s behajtották a különféle adókat. Egyáltalán nem voltak jó hírben honfitársaik előtt. Az adófizetés akkor sem volt népszerű dolog. Emellett a zsidók többsége a gyűlölt római államhatalom képviselőit látta bennük. Végül sokan közülük szívtelen könyörtelenséggel nyúzták, zsarolták a népet, hisz ki kellett vasalni a bért, amit a római főhivataloknak fizettek, és természetesen búsás hasznot is akartak látni. Ezért a zsidók általában megvetették őket s igen nagy bűnösnek tartották. Ez igazságtalan általánosítás volt, de kevesen tudták túltenni magukat rajta. Az Úr Jézus azonban nem a foglalkozást, hanem a jóakaratot nézte az embereknél s Mátét vámos létére is meghívta tanítványai közé.

Maga a meghívás így történt: Miután az Úr Kafarnaumban meggyógyított egy inaszakadtat,
„lement a tenger mellé; és az egész sereg hozzá ment, és tanította őket. És átmenőben látta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni. Így szólt hozzá: Kövess engem! És fölkelvén követte őt”. Az új tanítvány előzőleg már jól ismerte az Urat s ugyancsak érezte, mily nagy ajándékot kapott s hogy nem kis kitüntetés érte. Örömében vendégséget adott Jézus tiszteletére. „És asztalhoz ült ennek házában, sok vámos és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; mert sokat voltak, akik követték őt.” A farizeusok azonban nem akarták magukat beszennyezni ezzel a legalábbis gyanús „vegyes” társasággal. „Látván tehát az írástudók és farizeusok, hogy ő vámosokkal és bűnösökkel eszik, mondták tanítványainak: Miért eszik és iszik a vámosokkal és bűnösökkel a ti mesteretek? Meghallván ezt Jézus, ezt mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; mert nem jöttem az igazakat hívni, hanem a bűnösöket” (Mk 2,13-17). Maga Máté is elmondja (9, 9-13) meghívásának történetét, alázatosságában azonban elhagyja, hogy a vendégség az ő házában ment végbe, s hogy így az Úr az ő hajlékát tüntette ki és szentelte meg jelenlétével.

De az Úr tovább ment az ajándékozásban. Amikor a hegyibeszéd után nemsokára megválasztotta apostolait, az Isten országának tizenkét új fejedelme között ott találjuk Mátét is. A másodi és harmadik evangélista az apostoli névsorban a hetedik helyen említik. Magy Máté azonban szerényen egy hellyel hátrább, nyolcadiknak teszi magát s alázatosan, de boldogan így írja nevét „Máté, a vámos”. Mintha csak ezt akarná mondani: Nem tagadom, megvetett vámos voltam s az Úr végtelen kegyelme apostollá emelt föl! Hűségesen kitartott mestere mellett. A föltámadás, illetve a húsvét nyolcada után ő is Gelileába ment. Ott volt a hegyen az apostolokkal, „hova Jézus rendelte őket”. boldog szem-és fültanúként írta le ezt a fölséges találkozást az Úrral. „És látván őt, imádták; némelyek pedig kételkedtek. És hozzájuk menvén Jézus, szólott nekik mondván: Minden hatalom nekem adatott mennyben és földön. Elmenvén tehát, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében; tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek. És íme én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”(28,16-20).

A Szentlélek eljövetele után először palesztinai, főleg pedig galileai honfitársai között hirdette az evangéliumot. igen szigorú életet élt s a húseledelektől állandóan tartózkodott. Az apostoloknak 42 körül történt szétszéledése után a legnagyobb valószínűség szerint Etiópiában működött. Ókori hagyomány szerint járt Perzsiában, prédikált a médeknek és párthusoknak, sőt hirdette az Isten országát Európának is Macedóniában.

A Szentlélek Úristennek azonban más szándéka is volt vele. Az apostoli korig visszanyúló források szerint ő az első evangélium emberi szerzője. A legrégibb hagyomány úgy tudja, hogy amikor Szent Péter és Pál Rómában megalapították az egyházat, vagyis az első század ötvenes, vagy hatvanas éveiben, Máté írásba foglalta igehirdetését. Az evangélista ebben az írásában honfitársai, a palesztinai zsidókeresztények előtt nyilvánvalóvá akarta tenni, hogy Jézus az Ószövetségben megígérte Messiás. Ezért olvassuk az evangéliumban annyiszor: „hogy beteljesedjék az Írás…” Könyvét arámi nyelven írta meg, a maga anyanyelvén, melyen az Úr Krisztus is hirdette az evangéliumot. Az eredetiből azonban csakhamar, talán egyenesen az evangélista tollából, görög fordítás készült, s a maga egészségében csak ez a görög szöveg maradt fönn. A latin és görög egyházak egybehangzó hagyománya az, hogy vértanúságot szenvedett.

Kifürkészhetetlenek az Isten útjai. Máté életét a megvetett és a gyűlölt vámpadon kezdte. De Isten céljai megvalósítására akárhányszor a világ megvetettjeit választja (1Kor 1,28). Szószékeiket az egész világon a többi evangélista mellett az ő alakja is ékesíti s keze írásán és ajkain keresztül az egész emberiség hallja az úr Krisztustól nyert „jó hírt”, az evangéliumot.

---

Máté evangélista félig ülő, félig lebegő alakja a szószéket díszíti, melyet Bechert József váci mester készített. Az evangélista egyedi szimbóluma nem jelenik meg, Máté szimbóluma az angyal. Megjelenik azonban a könyv, a közös szimbólum, amely jelenti Isten igéjét és a világ világosságát.

---

Urunk, Jézus Krisztus, ki Szent Mátét, a vámost irgalmasan meghívtad apostolaid közé, kérünk, segíts minket, hogy az ő közbenjárására és példája szerint mi is nyomodba szegődjünk, és mindig hűségesen ragaszkodjunk Hozzád!